Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1905

Index

85 Arról is világosítsa föl növendékeit, hogy a tüdőgümőkor épenséggel nem gyógyíthatatlan betegség, sőt hogy annak gyógyítása nagyon valószínűvé válik, ha mindjárt kezdetben orvoshoz fordulnak, amikor a gyöngébb forróság, bágyadtság, munkához való kedvetlenség, sápadtság, a testsúly fogyása, esetleg enyhe, de makacs, tartós köhögés stb. jelentkezik. Ki kell terjeszkednie a szanatóriumoknak, nevezetesen a népszanatóriumoknak üdvös hatására, amilyen Békés vármegyében van keletkezőben s amelyeknek föllállítása mindenütt lehetséges lesz, ha a kellő fölvilágosítás mellett a nép áldozatkézsége fölébreszt et i k. Végül figyelmeztesse a tanító növendékeit arra is, hogy a gümőkór a gyöngykóros tehén útján is terjedhet, részint annak fertőzött teje, részint az istálló levegője útján. Egyébként is érdeke a gazdáknak, hogy egészséges állataik legyenek, amelyeknek a friss levegő, tiszta, világos istálló ép úgy kell, mint az egészséges lakás az embernek. Ezen körrendeletben foglaltakra Tanfelügyelő úr a fölügyelete alatt álló összes iskolák tanító-személyzetének, továbbá helyi iskolai hatóságoknak, iskolaszékeknek, gondnokságoknak a figyelmét különös nyomatékkal hívja föl és őket arra buzdítsa, hogy ezen nagyfontosságú nemzeti ügy érdekében minden lehetőt tegyenek meg. Tanfelügyelő úr iskolátogatásai alkalmával az iskolai egészségügy ellenőrzésére gondosan terjeszsze ki figyelmét és minden telhető módon törekedjék arra, hogy ezen rendeletemben foglaltak alkalmazásával a tüdővész ellen való védekezés a népiskolákban mindenütt a legerélyesebben megkezdődjék és a tanítói kar lankadatlan éberségének tárgya maradjon. Végül fölhívom Tanfölügyelő urat, hogy ezen ügyben tett intézkedései, azoknak eredménye és iskolátogatásai alkalmával szerzett tapasztalatai felől ide az 1905/6 tanév végén, ám a szükséghez képest előbb is, jelentést tegyen. Budapest, 1905. évi július hó 4-én. Dr. Lukács György. Kalocsa, 1905. augusztus 11. JVtagyar kir. vallás- és közoktatásügyi Miniszter. — 103587—904. szám. — Mult évi november hó 28-án 3259. száin alatt tett jelentésére a következőkről értesítem a torontáli kir. tanfelügyelőséget. Abból, hogy az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 57. §-ában a hit- és erkölcstannak az elemi iskolákban való tanítását a felekezetek feladatává teszi, természetszerűleg következik, hogy az illető egyházak joga megállapítani azt, mely vallásos cselekmények képezik a hit- és erkölcstan tanításának kapcsolatos, elválaszthatatlan részét. Amikor tehát a róm. kath. egyház a gyónást és áldozást ily cselekményül kijelölte, kétségtelen, hogy mindegyik elemi iskola róm. kath. hitoktatójának jogában áll a hit- és erkölcstanból való osztályozást attól függővé tenni, hogy a tanköteles azt elvégezze. Ebből folyólag a n . . . i plébánosnak, mint az ottani községi iskola róm. kath. hitoktatójának jogában állott B. G.-tól, aki az 1903—4. tanév folyamán a n . . . i községi elemi iskola Ill-ik osztályának volt tanulója, a hit- és erkölcstanból a tanjegyet a miatt megtagadni, mivel nevezett tankötelest atyja a reá nézve kötelezővé vált gyónástól tilalommal visszatartotta. Mivel pedig a hit- és erkölcstan az elemi iskolákban törvényileg előírt kötelezett tárgyat képez, természetes, hogy az ezen tanjegyet nélkülöző elemi iskolai bizonyítvány érvénytelen, felsőbb osztályba felvételre nem jogosít. Ebből következőleg B. G. a n . . . i községi elemi iskola III. osztályáról érvényes bizonyítványnyal mindaddig nem bírt és ehhez képest az elemi iskola IV. osz4785. sz. Gyónás és áldozás a hites erkölcstannak mint iskolai tantárgynak elválaszthatatlan része gyanánt tekintendők.