Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1905

Index

— 119 — és házi perpatvarnak forrását képezik. Csakis a türelmes és a jóban megszilárdult és emellett szeretetre méltó és szelid erény képes ezen nehézségeket megszüntetni, vagy legalább annyira enyhíteni, hogy az ügy, melynek a katholikus erők szentelvék, álta­lok csorbát ne szenvedjen. Ez az Isten akarata — mondá Szent Péter az első keresz­tényeknek — hogy jót cselekedvén, elnémítsátok az oktalan emberek tudatlanságát: „Sic est voluntas Dei, ut bene facientes obmutescere faciatis imprudentium hominum ignorantiam." 1 Igen fontos továbbá jól meghatározni azon ügyeket, melyekre a katholikus erők egész erélylyel és állhatatossággal fordítandók. Ezen ügyeknek oly szembetűnő fontossággal kell bírniok, annyira meg kell felelniük a mai társadalom szükségletei­nek, annyira alkalmasaknak kell lenniök főképen a nép és a vagyontalan osztályok erkölcsi és anyagi érdekeinek előmozdítására, hogy míg egyrészt azon nagy és biztos sikerre való tekintetből, melyet természetüknél fogva ígérnek, hatalmas ösztönül szol­gáljanak a katholikus köztevékenység előmozdítóinak, másrészt mindenki által könnyen megérthetők és készséggel elfogadhatók legyenek. De épen azért, mivel a mai társadalmi élet nehéz kérdései gyors és biztos meg­oldást követelnek, mindenki a legnagyobb érdeklődéssel óhajtja azon különféle módokat tudni és megismerni, melyek által ezen megoldások gyakorlatilag megvalósíthatók. Az erre vonatkozó különböző irányú eszmecserék naponkint jobban szaporodnak és a sajtó útján könnyen elterjednek. Ez okból felettébb szükséges, hogy a katholikus köztevé­kenység felhasználja ezen kedvező alkalmat, lépjen fel bátran, adja elő ő is saját meg­oldását és azt szilárd, tevékeny, értelmes és fegyelmezett terjesztés útján oly módon iparkodjék megvalósítani, hogy az egyenesen az ellenfél propagandája ellen irányuljon. A keresztény elveknek jó és igazságos volta, a katholikusok helyes erkölcstana, saját egyéni ügyeikre vonatkozó teljes érdektelenségük, mely nyíltan és őszintén egyedül az igazságot, a tisztességet és másoknak legfőbb javát keresi, és végül azon szembe­tűnő képességük, hogy másoknál jobban tudják a népnek valódi gazdasági érdekeit előmozdítani, lehetetlen, hogy mindazoknak elméjéhez és szivéhez, kik őket hallgatják, meg ne találják az utat, és az által soraikat ne szaporítsák, mígnem erős és tömör testté alakítják őket, mely képes legyen az ellenkező áramlattal szemben erős ellent­állást kifejteni és az ellenfelet féken tartani. Ezen dolognak nagy fontosságát teljes mértékben felismerte boldog emlékű elődünk XIII. Leó pápa; midőn különösen Rerum Novarum kezdetű nevezetes körlevelében és egyéb későbbi irataiban megjelölte azon tárgyat, mely körül a katholikus köztevékenységnek kiváltképen mozognia kell, s amely nem más, mint a szocziális kérdésnek a keresztény elvek alapján való gyakorlati meg­oldása. Mi követve ezen bölcs útmutatásokat, 1903. deczember 18-án kelt, Motu Pro­priónkban a katholikus népies köztevékenység számára, — mely az egész katholikus szocziális mozgalmat felöleli, — szintén adtunk egy alapvető rendeletet, melynek az volt a czélja, hogy a közös munkának mintegy gyakorlati szabályzatát és az egyet­értésnek és szeretetnek kötelékét képezze. Ezen felettébb szent és szükséges czél körül kell tehát a katholikus műveknek csoportosulniok és megszilárdulniok, melyek külalakra nézve különbözők és sokfélék ugyan, de mindannyian egyenlőkép vannak ugyanazon társadalmi jólét hathatós előmozdítására hivatva. 1 1 Petr. 2, 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom