Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1903

Index

— 51 — XII. Boldogult Gróf Széchenyi Pál volt kereskedelmi m. kir. miniszter, több tekintélyes és magyar nagybirtokos főúr társaságában megalapította a „Magyar Élet- és Járadékbiztosító Intézetet, mint Szövetkezetet," melynek föladata minden nyerészkedés kizárásával a belépő tagoknak oly előnyöket nyújtani, melyeket más biztosító társulatok adni nem szoktak. Ezen előnyök a •/• al

at

t minden plébánia részére egy példányban mellékelt három füzetben részletesen föltüntetve és példákkal megmagyarázva olvashatók. Különösen pedig kiemelendő, hogy ezen intézet egyéb tőkebiztosításokon kívül a jelzálog tartozások törlesztésére is szolgál biztosítással, mi annál komolyabb megfontolást érdemel, mert ezáltal az adósságokkal terhelt földbirtokok tehermentesítése és a birtoknak egy kézben maradása előmozdíttatik. Továbbá ezen intézet a papság által kötött vagy az ő közvetítésével létrejött biztosítások után fölajánlja a biztosításra kerülő tőkének 1l

i°l

0-éi\. templomépítési vagy más egyházi czélokra, és az illetőket fáradozásukért jutalék javadalmazásban is részesíti. Miért is az igazgatóság megkeresése folytán ezen intézetet, mint szövetkezetet t. cz. papságom figyelmébe ajánlom. Igyekezzék ezen intézet előnyeiről híveit kellően fölvilágosítani, közölje velők bővebb tájékozódás végett a füzeteket és közvetítse a biztosítást az intézet központi hivatalánál (Budapest, V. ker. Akadémia-utcza 3. sz.) honnét a szükséges fölvilágosítások és útbaigazítások mindenkor készséggel fognak megadatni. A biztosításra kerülő tőkének 1/

4°/

0 czímén befolyó összege a templompénztárba lesz bevételezendő és a pénztári naplóba szabályszerűen bejegyzendő. Kelt Kalocsán, 1903. április hó 27-én. 2638. sz. A M. Élet- és Járadék-biztosító Intézet, mint Szövetkezet ajánltatik. A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztertől. Valamennyi Ft. Egyházi Főhatóságnak. — 17595 — 1903. szám. — A tanítóknak az országos tanítói nyugdíjés gyámintézetbe való fölvételénél, amikor az igényjogosultak úgy tanítói oklevelüket, valamint születési anyakönyvi kivonataikat bemutatni tartoznak, mindúntalan tapasztalni kellett azt, hogy a tanító- és tanítónőképző intézetek a tanképesítő oklevelek kiállításánál nem járnak el mindig a kellő gonddal és sokszor az illetők vezeték vagy utóneveit az oklevélre a felek bemondásai alapján helytelenül vezetik rá, úgy, hogy e tekintetben — de néha a születési időre vonatkozólag is — az oklevelek es az anyakönyvi kivonatok között, kisebb-nagyobb eltérések mutatkoznak. Ezek az esetek, amelyek az igényjogosultak személyazonosságának megállapításánál zavart okoznak és különben is megengedhetetlenek, oly gyakran ismétlődnek, hogy indíttatva érzem magamat a főtiszt, egyházi főhatóságot is tiszteletteljesen fölkérni arra, miszerint a főhatósága alá tartozó hasonnemű intézetek igazgatóit utasítani LITT. CIRC. 1903. 12 2475. sz. Miniszteri rendelet a tanítói oklevelek kiállításánál használandó anyakönyvi adatok ügyében.