Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1902

Index

— 65 — a működésben gyakorolják magukat, és nagylelkű versenyre kelnek a vallás szent ügyének védelmére. Ezt az egyesülést hangoztattuk mi és hangoztatjuk újra és áldjuk azt, hogy még jobban gyarapodjék, és mint egy ledönthetetlen fal szembe helyezkedjék az Isten ellenségei rohamának. Misem természetesebb, minthogy a fa tövében támadt új hajtások módjára annyi egyesület keletkezik ismét és erőteljesen fejlődik, mint éppen napjainkban az egyház kebelében ilyenek bennünket megörvendeztetnek. A keresztény jámborságnak semmiféle alapját ne hanyagolják el, legyen annak tárgya akár Jézus és az 0 imádandó titkai, akár az ő hatalmas Anyja, akár a szentek, kik kiváló erények által legragyogóbb világosságban tündökölnek. És egyszersmind azt látjuk, hogy a jótékonyságnak semmiféle alakjáról sem feledkeznek meg, legyen az akár az ifjúság vallásos nevelése, akár a betegápolás, akár a nép erkölcsössége, vagy a kitagadott osztályok segélyezése. Még sokkal többet lehetne tenni, ha ez a mozgalom nem találkoznék gyakran igazságtalan akadályokkal és ellenséges indulattal. És az Úr, a ki ily életerőben tartja egyházát azokon a vidékeken, melyeket régen birtokába vett, uj reményekkel is vigasztal bennünket a hittérítők buzgalma folytán, kik nem ijednek meg veszélyektől, a nélkülözésektől és áldozatoktól s mind számosabb vidéket nyernek meg az evangéliumnak és a czivilizácziónak, s a rágalmak daczára az isteni Mester példája szerint kitartanak. A keserűségeket tehát vigasztalások enyhítik, és a küzdelem nehézségei mellett bőséges okunk van, hogy nekibátorodjunk és reméljünk. Ez minden értelmes megfigyelőt gondolkodásra késztethet és megértetheti, hogy Isten az embert nem hagyta magára, hanem, miként egyszer szólott, ugy szól most is az ő egyházában, melyet láthatólag segélyével támogatott, és így megmutatja, hol található az igazság és az üdvösség. Mindenesetre ez az állandó segítség azt a legyőzhetetlen reményt keltse szivünkben, hogy a Gondviselés kijelölte pillanatban a ködök eloszlanak, és az igazság nem messzi jövőben teljes fényében fog sugározni, és az evangélium szelleme ezt az oly romlott társadalmat uj életre támasztani fogja. A mi bennünket illet, Tisztelendő Testvérek! nem fogjuk elmulasztani, hogy Isten Irgalmazásainak napját siettessük, és a mint az kötelességünk, földi országának védelmén és gyarapodásán dolgozni- Nem szükséges intenünk benneteket, kik pásztori gondosságtokat ismerjük. Vajha a láng, mely szívetekben ég, jobban és jobban hatná át az Ur összes szolgáit, kik munkátokban részesek. Közvetlenül érintkeznek a néppel és ismerik annak törekvéseit, szükségleteit, szenvedéseit és egyúttal a kísértéseket, melyek fenyegetik. Ha eltelve Jézus Krisztus lelkével és a politikai szenvedélyek fölött maradva, veletek dolgoznak, Isten áldásával majd csodákat művelnek a nép fölvilágosításában, a szivek megnyerésében, helyzetének javításán való segédkezésükben. És a papságot támogatni fogja az összes jóakaratú hivek értelmes közreműködése. így fogják a gyermekek megízlelni anyjuknak, az egyháznak, gyöngédségét, és neki ezt viszonozni azzal, hogy megvédik becsületét és dicsőségét. Mindenki résztvehet ebben a kötelességszerű és fölötte érdemszerző műben: a tudósok a hitvédelem és a napisajtó által, eme szükséges eszköz által, melylyel ellenfeleink visszaélnek; a családapák és a tanítók a gyermekek keresztény nevelése által, a hatóságok és a népképviselők által, hogy szilárdak a jó elvekben és a jellem tisztaságában, valamennyien pedig azáltal, hogy hitüket emberi tekintet nélkül megvallják. Az idő nagy követeléseket támaszt, és mindenek előtt szigorú fegyelmet kíván. Ennek