Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1902

Index

— 138 — Szükséges is m. t. bizottság, hogy azt az egyetlen alkalmat, a mely az eszmecserét lehetővé teszi, buzgón felhasználjuk, hogy ne mondjam, kizsákmányoljuk. Tizennyolcz éve immár, hogy a segélyalap létesült. Ha ez idő alatt nem is rohamosan, de állandóan növekedett, jótékony hatásait mind szélesebb körökbe árasztotta. Nem sikerült azonban annyira fejleszteni, hogy minden jogosult várakozást kielégíthetne. Mult ülésünk lefolyása óta azonban fokozódott remények töltötték el kebleinket. Ő nagyméltósága, Bubics Zsigmond kassai püspök úr nemeslelkű érdeklődésénél fogva országos figyelmet keltett segélyalapunk iránt, midőn annak tevékeny felkarolását lángoló szavakban sürgette. Tüzes buzdítása viszhangot keltett ugyan, de nem eredményezte azt a hatást, a melyet magas állása, orságos neve, tiszteletet parancsoló tekintélye reménylenünk engedett. Sajnos, hogy az a riadó, a mely a Kárpátok alján felharsant, gyöngye volt arra, hogy tettre ragadja azt az országot, amelyet ébredésre serkentett. Lesz-e idő, találkozik-e hasonló tekintély, a mely befolyásának egész súlyát érvényesíteni akarja segélyalapunk előmozdítása körül, — a jövő titka. Nem titok azonban az, hogy a segélyalapra tanítóságunknak nagy szüksége van. Azértis m. t. bizottság, megkell kisérleni mindent, hogy az intézményt lehetőleg szilárdítsuk és magasztos feladatainak sikeres megoldására képesítsük. Nagy lépést akartunk ez irányban tenni az alapszabályok módosítása által. Őszinte sajnálattal kell azonban tudatnom, hogy igyekezetünk eddigelé kevés eredménynyel dicsekedhetik. A nagyméltóságú vallás- és közokt. m. kir. miniszter úr nem járult hozzá módositványunkhoz és megtagadta azt a megerősítést, a mely nélkül az alapszabályok érvényeseknek nem tekinthetők. Kifogásolja a módosítások leglényegesebb pontját. Nem fogadja el azt a 12. és 13. §-t, a melyek értelmében a tagság minden kath. tanférfiúra nézve kötelezőnek mondatik ki. A m. t. központi bizottság feladata lesz a nagymélt. miniszter úr észrevételei folytán uj határozatot hozni. Az idevonatkozó előterjesztéseket legyen szabad tanácskozmányunk további folyama alatt a m. t. bizottság ítélete alá bocsátanom. Méltóztassék azonban megengedni, hogy már most beszámoljak két határozat sorsáról, a melyek a mult ülés megállapodásait képezték. Azon hő vágytól vezéreltetve, hogy segélyalapunk és árvaházunk ügyei lehetőleg előmozdíttassanak, elhatározta a m. t. központi bizottság, hogy az osztálysorsjátékból ő felsége előtt kegyesadományért esedezzünk. Örömmel tettem volna eleget idevonatkozó kötelességemnek, de közbejött betegségem lehetetlené tette. Méltóztassék tehát megengedni, hogy önhibámon kívül elmaradt lépéseket később tehessem meg azzal a bízottsággal, a mely kiküldetett. A másik megbízás egy sorsjáték rendezésére vonatkozott. Érintkezésbe léptem e tekintetben egy szaktekintélylyel, de annak tanácsai folytán, sajnálattal abban kellett hagyni a további lépéseket. Mindezen kevésbbé örvendetes közlemények után még egy szomorú tényt vagyok kénytelen a m. t. központi bizottság tudomására hozni. A segélyalap alelnöke, Major János esztergomi elemi iskola igazgató mult évi augusztus 31-én hosszas szenvedés után jobblétre szendrült.