Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1899

Index

— 132 — IV. Utrum pars instructionis „si contrahentes sint vagi, non procedatur ad licentiam contrahendi, nisi doceant per fidem Ordinariorum suorum esse liberos etc." non habeat vigorem ob facultatem concessam a S. Sede ad admittendos pro jurámentő suppletorio vagos et milites, et utrum quoad illos, praeter juramentum suppletorium, exigendae sint etiam publicationes in locis in quibus vagi fuerunt vei militiae adscripti ? Resp. Indultum admittendi ad juramentum suppletorium locum dumtaxat habere quando libertás status aliter legitime probari non potest. V. Utrum, quum deflciant testes, vei isti sufhcienter cognoscant personas, ita ut nequeant respondere interrogationibus praescriptis a supracitato decreto, et speciatim interrogationibus sub nn. 9. et 13. contentis, uti ordinarie accidit, possit Eppus permittere matrimonium, pro satis habens publicationes in iis locis, in quibus fteri possint, imo et deficientibus iis seu partialiter habeatur uti probatio totális vei partialis libertatis, relate ad regiones, in quibus fieri nequeunt publicationes, nec testium processus ? Resp. urgendum observantiam instructionis f. m. Clementis X. sub feria V. 21. Augusti 1670 cum adnexis declarationibus datis fer. VI. 27. Febr. 1847 et instandum ut parochi diligenter inquirant a contrahentibus testes fide dignos in respectivis locis examinandos. Si tamen id difficulter admodum fieri possit, admitti poterunt in curia loci ubi contrahitur matrimonium testes fide digni, qui status libertatem tempore vagationis concludenter probent; et si Ordinario opportunum videatur, admitti etiam potest sponsus ad juramentum suppletorium, constituto tamen ipsum esse fide dignum. In casibus vero particularibus et difficilioribus r. p. D. Episcopus recurrat ad S. Congregationem. Quod si matrimonium adeo urgeat, ut tempus reccurrendi non adsit, Episcopus curet conclüdentes probationes super status libertate prout expediens judicaverit aliter coliigere. Coloczae, 21. Nov. 1890. 5467. sz. Figyelmeztetés az esküdtbiróságok szervezete ügyében. Az 1900. év január hó 1-vel életbelépő esküdtbiróságok tagjaivá a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896.: XXXIII. t.-cz., illetve az 1897: XXXIII. t.-cz. 4. §-ának 2. pontja értelmében a lelkészek is felvétetnek, a kik azonban ugyanezen t.-cz. 7. §-ának 2. pontja szerint az esküdtszéki szolgálattól, ha ez iránt kellő időben folyamodnak, felmentetnek. Az esküdtbiróságok Ítélkezése főbenjáró ügyekre is kiterjedvén, nehogy a halálbüntetés stb. hozatalában esetleg résztvenni kénytelen papjaim az emiatti irregularitás (ob defectum lenitatis) bajába essenek, szükségesnek tartom, hogy minden áldozárom a törvényben biztosított felmentetéseért a reá nézve illetékes kir. törvényszék elnökéhez legkésőbb a folyó év végéig folyamodjék. Kalocsa, 1899. nov. 15. 5482. sz. Lelkészek és tanitók rendőrdíjmentessége. Kellő tudomásvétel és tájékoztatás szempontjából szükségesnek tartom alábbiakban egész terjedelmében közzétenni a m. kir. közigazgatási biróság azon ítéletét, mely szerint a lelkészek és tanitók a hivataluk után élvezett javadalmukra s illetve fizetésükre kirótt rendőri dij alul felmentvék. Kalocsa, 1899. nov. 21.