Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1896

Index

— 50 1847. sz. Ministeri utasítás horvátországi illetőségű magyaroknak Magyarországban kötendő polg. házassága iránt és viszont. Vallás- és közoktatásügyi m. kir. Ministertől. — Valamennyi főtiszt, egyházi főhatóságnak. 9049. szám. A Magyarországban községi illetőséggel biró magyar állampolgárnak Horvát-Szlavonországok területén, — vagy viszont a Horvát-Szlavonországokban községi illetőséggel biró magyar állampolgárnak Magyarország területén kötni szándékolt házasságához szükséges, házassági akadályok alól való felmentvény kieszközlése körül követendő eljárásra vonatkozó utasításom egy példányát szives tudomás végett van szerencsém a főtiszt, egyházi főhatóságnak megküldeni. — Budapest, 1896. évi márczius hó 5-én. W lassics Gyula s. k. Utasítás. A m. kir. igazságügyi minister úrral történt megállapodáshoz képest felmerült e.set alkalmából, miheztartás véget a következőket tartom szükségesnek kijelenteni. Ha Magyarországban községi illetőséggel biró magyar állampolgár férfi vagy nő Horvát-Szlavonországok területén szándékozik akár magyarországi, akár horvát-szlavonországi községi illetőségű magyar állampolgárral, akár külföldivel házasságot kötni, a reá nézve vagv általában kötendő házasságra nézve az 1894. XXXI. t. cz. által felálított házassági akadály alól a fölinentést — amennyiben annak helye van, — az 1894. XXXI. t. cz. értelmében kell kieszközölnie. Mert a Magyarországban községi illetőséggel biró magyar állampolgárt az 1894. XXXI. t. cz. 108. és 110. illetőleg 147. §-ainál fogva az idézett törvény 6—27. és 124. §-ai kötelezik bárhol köt is házasságot, továbbá mert az 1894. XXXI. t. czikknek megfelelő felmentés nélkül Horvát-Szlavonországokban kötendő házassága, Magyarországon nem volna kihirdethető, holott az 1894. XXXI. t. cz. 113. §-ának 2-ik bekezdésénél és 147. §-ánál fogva a Magyarországban községi illetőséggel biró magyar állampolgárnak Horvát-Szlavonországokban kötendő házasságát Magyarországon is ki kell hirdetni; végül, mert az 1894. XXXI. t. czikknek megfelelő fölmentés nélkül, a Magyarországban községi illetőséggel biró magyar állampolgár magát — figyelemmel az 1894. XXXI. t. cz. 110. 124. és 147. §-aira — büntetésnek, — sőt, ha érvénytelenségi okról van szó, — — házasságát az érvénytelenség veszélyének teszi ki. Ezen felül tekintettel arra, hogy a házasságkötésnél Horvát-Szlavonországok területén közreműködésre illetékes vallásfelekezeti közegek saját szabályaikat szem elől nem téveszthetik, szükséges lesz az ezen szabályok értelmében megkívánt fölmentést is kieszközölni, még pedig attól a hatóságtól, a mely a fölmentésre eddig is hivatva volt. Ha Horvát-Szlavonorságokban községi illetőséggel biró magyar állampolgár férfi, vagy nő Magyarország területén szándékozik, akár horvát-szlavonországi, akár magyarországi községi illetőségű magyar állampolgárral, akár külföldivel házasságot kötni: általános szabály — az alább említendő kivételtől eltekintve az, hogy a reá nézve, vagy általában kötendő házasságára nézve saját joga által felállított liázassági akadály alól fölmentést — amennyiben annak helye van — saját joga értelmében, tehát attól a hatóságtól kell kieszközölnie. mely a fölmentésre eddig is hivatva volt: mert az 1894. XXXI. t. cz. 113. §-ának utolsó bekezdésénél és 147. §-ánál fogva a Horvát-Szlavonországokban községi illetőséggel biró magyar állampolgár, ha Magyarországon akar házasságot kötni, tartozik azt is kimutatni, hogy házassága Horvát-Szlavonországok külön joga szerint akadályba nem ütközik, a miből következik, hogy — a mennyi-