Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1896

Index

— 21 — inkább kell tisztelnünk, szeretnünk és imádnunk a szent Szivet, mely azon érzelmeket és cselekedeteket sugallta, melyek megváltásunkat eszközölték, és bennünket a mennyei dicsőségben a szentek és angyalok társaivá tesznek. Mindezekből világos, hogy az ájtatosság Jézus szent Szive iránt lényegében valóban szent, dicséretes és magasztos, mert tárgya, Jézus legszentebb Szive, maga Jézus, az örökkévaló szeretet. 91. De czélja is szent és üdvös. A valódi áhítatnak és tiszteletnek Jézus szent Szive iránt az a czélja, hogy hideg szivünk az isteni szeretet e tűzhelyén benső viszontszeretetre gyuládjon. Hisz a szeretet viszontszeretetet gerjeszt. Ha fontolóra veszszük Jézus önfeláldozó szeretetét, mely minden időre és körülményre, az igazakra és bűnösökre kiterjed, mely őt a kimondhatatlan szenvedésekre ösztönözte, születésétől kezdve egész a végső lehelletig, melyből ő leírhatatlan megszégyenítést és üldöztetést* a szomorúságot és gyötrelmet, a fájdalmakat és a halált is eltűrte; és továbbá annak megfontolása, hogy a mennyei igazságok hirdetését, üdvünk biztosítására, a szentségek kiszolgáltatását, a bűnök megbocsátását s az oltári áldozatot is e szeretetből rendelte; lehetséges-e, hogy bennünk a viszontszeretet föl ne gerjedjen ? Ez a szeretet az, mely a vértanúk ezreit arra lelkesítette, hogy örömmel áldozzák fel életöket azért, ki előbb érettök ontá vérét. Oh igen, az isteni Üdvözítő szeretetének megfontolása, a valódi áhítat Jézus szent Szivéhez, a hideg és dermedező sziveket magához fogja vonzani és benső viszontszeretetre gyullasztani. A mint azonban a tűz lángja nem maradhat rejtve, viszontszeretetünk Jézushoz sem maradhat bensőnkben elfojtva: az mindenütt külsőleg is fog mutatkozni. A szivünkben felgyulladt szeretetnek lángja arra fog bennünket ösztönözni, hogy szeretett Üdvözítőnket az Oltáriszentségben gyakrabban meglátogassuk százon Szentségben imádjuk, melyben mint a tridenti zsinat mondja, „hozzánk való szeretetének kincseit kiárasztja" (Sess. XIII. c. 2.), melyben valósággal Istenségével és emberiségével a kenyér szine alatt jelen van, melyben szeretettel eltelt szivével közöttünk lakozik és velünk marad minden nap a világ végezetéig, (Máté 28, 20) hogy minden bajunkban, szükségünkben bennünket erősítsen, segítsen és vezéreljen. Az oltár előtt tisztelettel és szeretettel feltárjuk szivünket, hogy adományaiért hálákat adjunk, hogy bűneinkért és hibáinkért bocsánatot esdekeljünk, hogy óhajainkat előadjuk. A viszontszeretet ösztönözni fog bennünket arra, hogy a szent misén minél gyakrabban legyünk jelen, melyben az Úr véres keresztáldozata vér nélkül ismétlődik, hogy érdemeinek végtelen értékét, képességünk, érdemességünk és gyarlóságunk szerint velünk közölje. Oh ha csak egy pap volna az egész világon, ha csak egy helyütt volna szent mise; mily vágyakoclássál zarándokolnánk azon paphoz, a világ azon kiváltságos helyére, hogy részesei lehessünk az isteni szeretet nagy titkainak! Hogyan maradhatnánk tehát el könynyelműen a szent miséről most, midőn a pap s a szent áldozat helye oly közel van ? A viszontszeretet ösztönözni fog bennünket kiváló módon arra, hogy az Úr asztalánál gyakrabban és méltón megjelenjünk, a hol isteni Szivének szeretete arra vitte, hogy eledelünkké legyen, szivünkbe szálljon, szivünkkel egyesüljön, hogy ennek folytán lelkünk 6*