Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1895

Index

— 2 — E határt átlépnünk nem szabad, nem lehet, hacsak hűtlenül meg nem tagadjuk Istentől elénk szabott püspöki kötelmeinket. S miután e védelmi küzdelmünknek törekvései minden lehető engedékenység daczára meghiúsultak, miután nem sikerült elhárítanunk Szentegyházunktól s híveinktől azon sulvos sérelmeket, hazánktól azon nemzeti és állami tekintetben is olv veszélyes támadásokat, a melyek a fent részletezett intézkedésekben rejlenek: mi kiket a Szent Lélek Ur Isten rendelt a gondjainkra bízott egyházak kormányzására, félretéve minden emberi tekintetet, püspöki kötelmünkhez hiven, egyedül Istennek legszentebb törvényeit ismerve el cselekvésünk zsinórmértékéül, súlyos felelősségünk teljes tudatában, e sérelmek és veszélyek között, Istentől nyert jogunkkal, törhetetlen hűségünkkel kath. Anyaszentegyházunk iránt, minden áldozatra kész szeretetünkkel halhatatlan lelketek iránt, törhetlen hűségünkkel apostoli királyunk iránt, lelkesült buzgalmunkkal édes hazánk jóléte, nagysága s dicsősége iránt, minden tiszteletünk és engedelmességünk mellett, a melylyel Isten szent törvénye szerint a polgári hatalom iránt viseltetünk, végre nviltan felemeljük főpásztori szavunkat ama fent elsorolt, hitelveinkre, lelkiismeretünk szabadságára. vallásunk szabad gyakorlására és a jól felfogott társadalmi érdekekre sérelmes és veszélyes intézkedések ellen. Azért Krisztusban szeretett Testvéreink és Hiveink. jelen főpásztori szózatunkkal felhívunk Benneteket, hogy Ti is csatlakozzatok hozzánk : tömörüljetek topásztoraitok köré. hogy egyek a hitben,'egy szívvel és egy lélekkel, együttesen védjük meg hitünket, Anyaszentegyházunk jogait és lelkiismereti szabadságunkat. Mert az egyházat védelmezni a híveknek is kötelessége, amint ezt Szentséges Atyánk. Krisztus földi Helytartója, a kath. világ püspökeihez 1890-ben intézett „Sapientiae christianae" czimü körlevelében következőképen hangsúlyozza: „Az igazságnak védelmére kelni, — úgymond — a tévelyeket a telkekből kitépni, az Egyház feladata, a melyet minden időben szentül kell teljesítenie, mert Isten dicsőségének, az emberek üdvének védelme reá van bizva. Azonban midőn a szükség követeli. a hit sértetlenségét védeni nemcsak az elöljárók kötelessége, hanem mindenki tartozik hitét mások előtt nyilvánítani, akár a végből, hogy más híveket oktasson, akár a végből, hogy hitükben azokat megerősítse, vagy hogy a hitetlenek támadását visszanyomja. Engedni az ellenségnek, vagy hallgatni akkor midőn minden felől felhangzik az igazság elnyomóinak zaja: vagy tétlen ember szokott, vagy az, a ki hitében kételkedik. Mind a két eljárás méltatlan és sérelmes Isten ellen; mind a két eljárás ellenkezik a közös üdvvel s az egyesek üdvével. s csak a hit ellenségeinek hasznos, mert ha a jók tevékenysége hanyatlik, a gonoszok merészsége növekszik. A keresztény ember küzdelemre született, a melynek minél nagyobb az ereje annál biztosabb Isten segedelmével a győzelem."

1) ..Bízzatok én meggyőztem a világot."

2) S valóban az Egyházat nehéz időkben akkor fenyegeti a legnagyobb veszély, ha gyermekei között találkoznak néma és közönyös hivek, kikben a néven kivül alig van valami, a mi katholikus; a kiknek szánandó semlegessége talán veszedelmesebb mint az ellenség nyilt támadása; mert a hitközöny felbátorítja az ellenfél merészségét. Előre halad az. mert bízik abban, hogy kiseni akadályozza támadását. S azok néma bünrészessége, kiknek a kath. Szentegyházat, a kath. szent hitet, a kath. lelkiismeret szabadságát odaadó kegyelettel kellene védeniök, az Egyház ellenségeinek legerősebb szövetségese. Igaz ugyan, az Egyház, isteni Alapitójának Ígéreténél fogva, el nem vész. el nem ') Ep. encyl. Sap. christ. - 2) .Ián. 16. 33.