Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1895

Index

— 2 — E határt átlépnünk nem szabad, nem lehet, hacsak hűtlenül meg nem tagadjuk Istentől elénk szabott püspöki kötelmeinket. S miután e védelmi küzdelmünknek törekvései minden lehető engedékenység daczára meghiúsultak, miután nem sikerült elhárítanunk Szentegyházunktól s híveinktől azon súlyos sérelmeket, hazánktól azon nemzeti ós állami tekintetben is oly veszélyes támadásokat, a melyek a fent részletezett intézkedésekben rejlenek: mi kiket a Szent Lélek Ur Isten rendelt a gondjainkra bizott egyházak kormányzására, félretéve minden emberi tekintetet, püspöki kötelmünkhez hiven, egyedül Istennek legszentebb törvényeit ismerve el cselekvésünk zsinórmértékéül, súlyos felelősségünk teljes tudatában, e sérelmek és veszélyek között, Istentől nyert jogunkkal, törhetetlen hűségünkkel kath. Anyaszentegyházunk iránt, minden áldozatra kész szeretetünkkel halhatatlan lelketek iránt, törhetlen hűségünkkel apostoli királyunk iránt, lelkesült buzgalmunkkal édes hazánkjóléte. nagysága s dicsősége iránt, minden tiszteletünk és engedelmességünk mellett, a melvlvel Isten szent törvénye szerint a polgári hatalom iránt viseltetünk, végre nviltan felemeljük főpásztori szavunkat ama fent elsorolt, hitelveinkre, lelkiismeretünk szabadságára. vallásunk szabad gyakorlására és a jól felfogott társadalmi érdekekre sérelmes és veszélyes intézkedések ellen. Azért Krisztusban szeretett Testvéreink és Híveink, jelen főpásztori szózatunkkal felhívunk Benneteket, hogy Ti is csatlakozzatok hozzánk : tömörüljetek főpásztoraitok köré. hogy egyek a hitben."egy szívvel és egy lélekkel, együttesen védjük meg hitünket, Anyaszentegyházunk jogait és lelkiismereti szabadságunkat. Mert az egyházat védelmezni a híveknek is kötelessége, amint ezt Szentséges Atyánk, Krisztus földi Helytartója, a kath. világ püspökeihez 1890-ben intézett „Sapientiae christianae" czimű körlevelében következőképen hangsúlyozza: „Az igazságnak védelmére kelni. — úgymond — a tévelyeket a lelkekből kitépni, az Egyház feladata, a melyet minden időben szentül kell teljesítenie, mert Isten dicsőségének, az emberek üdvének védelme reá van bízva. Azonban midőn a szükség követeli. a hit sértetlenségét védeni nemcsak az elöljárók kötelessége, hanem mindenki tartozik hitét mások előtt nyilvánítani, akár a végből, hogy más híveket oktasson, akár a végből, hogy hitükben azokat megerősítse, vagy hogy a hitetlenek támadását visszanyomja. Engedni az ellenségnek, vagy hallgatni akkor midőn minden felől felhangzik az igazság elnyomóinak zaja: vagy tétlen ember szokott, vagy az, a ki hitében kételkedik. Mind a két eljárás méltatlan és sérelmes Isten ellen; mind a két eljárás ellenkezik a közös üdvvel s az egyesek üdvével. s csak a hit ellenségeinek hasznos, mert ha a jók tevékenysége hanyatlik, a gonoszok merészsége növekszik. A keresztény ember küzdelemre született, a melynek minél nagyobb az ereje annál biztosabb Isten segedelmével a győzelem."

1) „Bízzatok én meggyőztem a világot."

2) S valóban az Egyházat nehéz időkben akkor fenyegeti a legnagyobb veszély, ha gyermekei között találkoznak néma és közönyös hivek, kikben a néven kivül alig van valami, a mi katholikus; a kiknek szánandó semlegessége talán veszedelmesebb mint az ellenség nyilt támadása; mert a hitközöny felbátorítja az ellenfél merészségét. Előre halad az. mert bízik abban, hogy kisem akadályozza támadását. S azok néma bünrészessége, kiknek- a kath. Szentegyházat, a kath. szent hitet, a kath. lelkiismeret szabadságát odaadó kegyelettel kellene védeniük, az Egyház ellenségeinek legerősebb szövetségese. Igaz ugyan, az Egyház, isteni Alapítójának ígéreténél fogva, el nem vész, el nem ]) Ep. encyl. Sap. ehrist. .Ián. 16. 33.