Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1893

Index

— 7 — ITT. / ILrseki megyémnek a lelkipásztorságban működő papsága ;i múlt évben tartott kerületi gyűléseken a miskei esperesi kerületnek előbb köröztetett indítványára hivatalomhoz fölterjesztett jegyzőkönyvekben azon egyhangú kérelemmel járult hozzám, hogy a nyugdíjas papoknak nyugdíjilletményét tekintettel az életföntartásnak egyre dráguló eszközeire tetemesen fölemeljen. Ezen óhaja megvalósítására nézve ugyanazon jegyzőkönyvek szerint nagyobbrészt azon véleményben van a papság, hogy ez az ezen ügyben már tíz év előtt működött központi bizottságnak az 1883. február 20-án 709. sz. a. kiadott körlevélben meghirdetett önmegadóztatási javaslata alapján történjék. Örömmel szemlélvén papságomnak nyugalomba tért testvérei anyagi jobb ellátása irányában meleg szeretettel megindult mozgalmát, ezt kezdettől fogva állandó figyelemmel és legjobb indulattal kisértem; — magamnak is hő óhajom levén, hogy kik hivatásuk lelkiismeretes betöltésére fordított testi lelki erejük fogytával a jól megérdemlett nyugalomba vonulnak, anyagi gondoktól menten szentelhessék éltök hátralevő részét Isten szolgálatának, saját lelkük üdvének. Az 1883-ban működött bizottság tudvalevőleg a már meglevő és részint hivatali elődeimnek nagylelkű bőkezűségéből, részint magának a főegyházmegyei papságnak áldozatkész hozzájárulásából tekintélyes nyugdíjalap érintetlenül hagyása mellett a nyugdíjösszeg fölemelése végett külön álló, amavval nem egyesítendő oly segélyalapnak fölállítását javasolta, melyhez minden főegyházmegyei, tényleges szolgálatban levő pap évi jövedelmének egy százalékával járulni köteleztessék. Minthogy azonban az emiitett tervezethez hozzájárulás végett fölhívott papságból csak 13 nyilvánította a kívánatos hozzájárulást : az üdvös mozgalom iránt tanúsított közöny miatt a tervezett segélyalapnak kérdése ugyanazon év május 15-én 1353. sz. a. kiadott körrendeletben elejtetett. A főpásztori határozattá emelt bizottsági jegyzőkönyvben fölpanaszolt közöny a most örvendetesen tapasztalt meleg érdeklődésben — úgy látszik — megszűnvén, egyik föltétele megadatott annak, hogy a megszakított tárgyalások újból fölvétessenek, és most már az óhajtott czélhoz vezettessenek. Hátra van azonban a második föltétel, melynek bár erős kikötése olvasható az utóbbi helyen említett érseki határozatban : a legutóbb megejtett vizsgálatból mégis sajnosai! az derült ki, hogy a javadaltnas papság tetemes része még most sem felelt meg az emiitett szabvány követelményének. Már az 1883. február 23-án 709. sz. a. kibocsátott körlevélben olvasható bizottsági javaslat mondotta, hogy a meglevő nyugdíjalapnak jövedelmét képezik — többi között — ,.azon szabályszerűen megállapított járulékok, melyeket minden főegyházmegyei javadalmas „jövedelmi czimen ezután is befizetni köteles, és pedig még életében úgy hogy a javadalom „elnyerésétől számítva három év alatt az illető — t. i. a nyugdíjintézeti és papnöveldéi — „alapokba múlhatlanúl beszolgáltassa." És mert akkor vajmi sokan voltak, kik már évtizedek óta élvezett javadalmaik után a. fóegy házmegyének két a kérdésben levő aránylag mostoha viszonyok kőzött levő intézetét királyi legfelsőbb határozat alapján megilető járulékaikkal még mindig adósak voltak : az UTT. UIRC. 1893. 3 185. sz. A papi iiviijíclíjll.lk íölellh-li'séről.