Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1893

Index

— 56 — könyvekből és pedig költség nélkül megtudott, holott a polgári anyakönyvek behozatala tetemes költségbe fogna kerülni az államnak. És még e mellett is nagy kérdés: lesznek-e megbízhatók a polgári közegek, kik mint nem közvetlen tapasztalásból szóló tanuk {test is oculatus) nem fognak eljárni hivatalukban ugy, mint a lelkészek járnak el. Ezeket megfontolni egyébiránt az állami kormányzat dolga, egyházi szempontból nekünk azon észrevételünk van, hogy több gyermek fog kereszteletlen maradni, hogy ezen polgári anyakönyv mint a polgári házasságnak előfutárja jelenik meg. Arra, a mit a ministerelnök ur programmjában felemiitett: „hogy addig, inig a polgári anyakönyvek általán életbe léptethetők lesznek : a jelenlegi anyakönyvekben az anyakönyvvezetők az el keresztelés! esetben azt ís tüntessék ki, hogy az 1868-iki 53. t. cz. szerint az illető elkeresztelt mily vallásunak tekintendő, és a mennyiben az anyakönyvvezetők e körülménynek meg nem felelnének, az illető helyen a polgári anyakönyvvezetés azonnal életbeléptethető legyen, viszont a törvény meghozatalával egyidejűleg az 1890. febr. 20-iki ministeri rendelet hatályon kivül helyeztessék" — erre nézve megjegyezzük, hogy a lelkészek által vezetett anyakönyvekben ép úgy nem vihetjük be a szülötteknek a törvény által elrendelt vallási bovatartozandóságát, a mint nem lehet a febr. rendeletnek eleget tenni; hogy ellenmondást látunk abban, miszerint ugyanakkor, a midőn a magas kormány az 1808. 53. t.-czikket a szülők jogát sértőnek ismeri el és eltörlését kilátásba helyezi, hogy mondjuk ugyanakkor oly intézkedést tenni készül, mely ezen sértő, törlendő szakasz végrehajtását czélozza. A febr. rendelet támasztotta helyzetnek minden oldalú megvitatása folytán annyi — ugy véljük — világos lett és kétségtelen kiki előtt, hogy a sérelem lényege abban rejlik, miszerint az állam határozza meg a gyermekek vallási hovatartozandóságát. Ezen sérelem azonban teljes valóságában fenn fogna állani, akár használja az állam ebbeli szándéka végrehajtásában a felekezeti anyakönyvvezetőket akár pedig a polgáriakat, és épp azért a polgári anyakönyv a kontemplált czél elérésére, a vallási béke helyreállítására nem vezethet. III. Az izraelitá,k receptiója. Míg a polgári ayakönyvek tervezése a tarthatatlan febr. rendelet érdekében történik, addig oly más három uj javaslat is szerepel a programúiban, mely nincs kapcsolatban a múlttal, s mely hazánk vallásközi institutióit alapjokban megmásítani van hivatva. Ezek az izraelita vallás reczipiálása, a vallás szabad gyakorlata és a polgári házasság. Az elsőről a ministerelnök ur már programmjában jelezte, hogy az arra vonatkozó javaslat készen áll. Ha a reczipiálás csak a zsidó vallásnak szabad gyakorlatát, a törvény oltalma alá helyezését, jogainak a saját körében való törvényes védelmét, biztosítását jelenti: nincs észrevételünk ellene, hisz az 1807. évi 17. t. cz. szerint ugy is az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttattak — minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet megszüntettetett, — vallásukban önállók és szabadok: tehát megvan adva nekik minden, a mit egy ember mint polgár az országban a maga számára kívánhat. De ha a magas kormány ezen javaslatában az izraelita vallást törvényesen bevett vallásnak akarja nyilvánítani ugy, hogy a keresztény és zsidó vallás között nálunk az a viszo-