Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1891
Index
= 123 Sí'X* A plébániai anyakönyvek vezetésének nyelve iránt a nemzetiségi egyenjogúságról szóló 1868: 44. t.czikk 14. §-a alapján az ugyanazon év deczeYnber 22-én 2154. szám alatt kiadott egyházmegyei körrendelet azt határozta^-, hogy tekintettel az egyházmegyében divó több -nyelvre, a könnyen támadható zavarok jijkerülés^végett, íkz anyavely oy$bb is az egyház nyelvén : latinul vezettessenek. . >: , y i ..;-••:*.."-. Az 1878-ban tartott egyházmegyei tanácskozvány az idézett rendeletet miheztartás végett újra meghirdette. Az ezen rendelkezésekben nyilvánuló bölős óvatosságot hosszú évek során át szerzett tapasztalat fényesen igazolta: nem; v#lt ; ugyanis eset ezen egyházmegyében, hogy a latin nyelvnek az anyakönyvekben használata miatt a legcsekélyebb nemzetiségi súrlódások fölmerültek volna, a milyenektől ellenkező esetben méltán lehetett tartani. Másrészt.azonban fél.reismerhetlen mert tapasztalati tény az, hogy az anyakönyveknek a jelen időben is latin nyelven vezetése számos nehézséget okoz, mig ellenben a magyar nyelvnek a .lelkészi hivatal vezetés ezen ágában is kívánatos használata manapság máikomoly, akadályokba nem ütközik. Az anyakönyveknek főkép a polgári élet minden ágában is rendkívül nagy jelentősége, fkovétkezéskép gyakori használata,a latin nyelv ismeretének a világi hivatalokban észlejt fogyatékossága., s az innen eredő eljárási nehézkesség és lassúság siirgetőleg kívánják, hogy az anyakönyvek magyar nyelven vezettessenek, — annál inkább, mert a magyar államcsőmének az újabb . időkben örvendetes érvényesülése teljésen megszüntette amaz aggodalmakat, melyek eddig ez irányban a. latin nyelv, használata mellett szóltak. E köztapasztalat eredményekóp tekintendő azon több magyarországi egyházmegyében több kevesebb idő óta divó gyakorlat, mely. szerint az állani nyelve az anyakönyvek vezetésében is.uralkodóvá vált.. Ily körülmények között fölötte szükségesnek találtatik, hogy más egyházmegyék példájára, a hivek számos igen fontos érdekeinek jayára. a kalocsai egyházmegyében is visszaállíttassák az 1840: VI. t.cz. 7. §-a alapján 1843. február 6-án 240. szám alatt kiadott körrendeletben közölt egyházhatósági határozattal életbe léptetett ós 1850. február 15-ig fönállott gyakorlat, mely szerint az összes anyakönyveknek nyelve a magyar volt. Mibez képest a nemzetiségi egyenjogúságról szóló országos törvénynek figyelembe vételével ezennel elrendeltetik, s az anyakönyvek vezetésével megbízott t. cz. Lelkész Urak köteleztetnek, hogy folyó évi szeptember 1 -tői kezdve minden anyakönyv magyar nyelven vezettessék, minden anyakönyvi kivonat ugyanazon nyelven állittassók ki. Magától értetik, hogy az eddig beszerzett latin szövegű anyakönyvi ívek addig is, mig az egyházhatóság által megállapítandó magyar szöveggel ellátott új ívek nem lesznek kaphatók, használatban maradhatnak : de a kitűzött határnaptól kezdve a fölhasználni szándékolt ily latin fölirású íveken az illető anyakönyvvezető lelkész a latin szöveg alá minCIRC. LITT. 1891. 35 1991. sz. Anyakönyvek magyar nyelven vezetendók.