Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1890

Index

— 75 —' Keletről az utóbbi időkben mind gyakrabban jelentkeznek oly egyének, kik magukat többnyire keleti—kaid—szerzeteseknek mondják és azon ürügy alatt, hogy a keleten felállítandó' katholikus templomoknak, papnöveldéknek, iskoláknak stb. építésére alamizsnát gyűjtsenek, kéregetve az egész országot bebarangolják. Igazolás végett okmányaik eiőmutatásái'a fölszólittatván, többnyire az tűnt ki, hogy állítólag saját egyházi elöljáróiktól arab vagy kaid nyelven kiállított fölhívás alapján nyertek a helyi hatóságoktól engedélyt a gyűjtésre. A szerb szerzetesekéhez hasonló ruházatot, föveget viselnek, a szláv nyelvet is úgy ahogy törik, általában elhanyagolt külsővel bírnak, a kéregetésben követelők, erőszakosak, sőt ketten közülök főegyházmegyém egyik nagy városában dőzsölésükkel, kicsapongásukkai közbotrányt okoztak. Ily gyanús tünetek arra indítottak engem, hogy a hitterjesztés ügyeit intéző római szent Gyülekezethez folyamodjam utasításért, mely szerint az ily kétes alamizsnagyűjtő szerzetesekkel bánni kell. Az alább egész terjedelmében közölt válasz tanúsága szerint a római Szentszék a könyöradomány gyűjtés körül az egyházban lábrakapott visszaélések megszüntetése végett már régtől fogva szűk korlátok közé szorította az ilyen alamizsnagyűjtést; ezt csak azoknak engedte meg. kik a nevezett Congregatio írásbeli engedélyét képesek fölmutatni, ennek hiányában pedig a legszigorúbb bánásmódot írja elö. Fölhívom azért a t. cz. Lelkész Urakat, hogy jövőre a jelentkező keleti szerzetesekkel szemben e rendelet értelmében járjanak el. „S. Congregatio de Propaganda pro negotiis orientalibus. Roma, 1. Augusti, 1887. Eme ac Rme Domine! Humanissimas accepi Eminentiae Vestrae litteras die 27. Julii proxime elapsi datas, quibus me certiorem reddit de adventu in regnum istud nonnullorum semonachos chaldaeos dictitantium, qui quaesito colore aedificandi ecclesiam etseminarium eleemosynam a fidelibus petunt, ac fraude etiarn extorquent; et a me petere dignatur, quanam ratione cum iisdem agendum sít. Noverit Eminentia Vestra nullum clericum alienigenam, vagum ignotumque ad Sanctum Missae Sacriflcium celebrandum admitti posse, nisi ex authenticis Ordinarii Sui testimonialibus litteris constet eum Sacerdotem esse, nullisque ecclesiasticis censuris alligatum existere. Ad eos autem quod attinet, qui absque expressa hujus S. Oongregationis venia hac illac vagantes eleemosynas a fidelibus petunt quovis quaesito colore vei praetextu, Eminentiam Yestrain non latét, ejusmodi quaestuationes a Olemente Papa XII. Apostolicis Litt teris Diidnni emanavi t, et ab hac S. Congregatione litteris circularibus prohibitas omnino fuisse. Quapropter quaestuantes hujusmodi nullimode tolerandi sunt, imo severe cum illis agendum. Nimirum eis in primis injungendum ut ab eleemosynis colligendis abstineant, et ad suam dioecesim revertantur, et insuper curandum ut pecuniam jarn collectam restituant Ordinario loci, cujus erit eam ad hanc S. Congregationem transmittere. Nisi obtemperent, denunciandi sunt tum fidelibus per publicas ephemerides, tum oivili magi. LITT. CIRC. 1890. 19 1228. sz. A keleti alamizsna-gyűjtő szerzetesekről.