Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1888

Index

— 181 — i egészen vagy nagy részben elvesztheti, vagy a bántalom alattomosan jön, ugy hogy a szem legfejlebb egy kissé könvezik és osipázik a nélkül, hogy komoly bajt árulna el. Egyedül az orvos venné észre, ha a szemhéjakat kifelé fordítaná, hogy belső felületükön szemcsék vagy szemölcsök képződtek, melyek a félelmetes betegséget, a trachomát jelezik. De ezen eleintén lappangó szemcsés köthártyalob hamar juthat a betegnek kellemetlen öntudatára, ha a betegség a szemhéj belső felületéről magára a szemtekére megy át, akkor azon tiszta, tökéletesen átlátszó hártya (szaruhártya) is megtámadtathatik, mely a szem belsejét mellűiről zárja el és mely mögött a fekete láta (pupilla) van. Ezen hártyán ugyanis vagy nagyobb fájdalmak mellett átláthatlan réteg (szaruposztó) képződik, mely a látát beborítja, vagy fekélyek lépnek fel, melyek a szemet egészen tönkre tehetik, kedvezőbb esetben pedig szürkés-fehér hegek hátrahagyása által a látást tetemesen csökkentik. De ezen betegség következtében különféle más veszélyek is háramolhatnak a szemre, melyek közül itt csak azon kinos és ártalmas állapot említendő, midőn a szemhéjszőrök a szemteke felé nőnek (vadszőrök) és ezt súrolják. Nem ritkán az is megtörténik, hogy a szemcsés köthártyalob, mely egy ideig lappangott, egyszerre heveny alakot ölt és — a mint fenn el lett mondva — néhány nap alatt a szemet egészen vagy részben elpusztítja. A betegség származása és terjedése. Ezen veszedelmes betegségnek hazája Egyiptom, miért is egyiptomi szembetegségnek nevezik. Európában régibb időkben csak egyes esetekben fordult elő, miután azonban a franczia hadseregek, melyek I. Napoleon alatt Egyiptomban harczoltak, ott csoportonként ezen betegség által meg lettek támadva és későbben Európában a mi seregeinkkel érintkezésbe jöttek, ezek közt is az emiitett szembaj járványilag lépett föl és a hazatérő katonák által a nép közé is elvitetett. Egész tartományok, melyek a lakosság életmódja következtében ezen betegségnek kedvező talajt nyújtottak, általa meg lettek fertőztetve, így p. o. Galiczia és Bukovina, de hazánknak is több vidékén iszonyú elterjedést nyert és sok bajt okozott. Még e század közepén ezen betegség mindenütt, hol sok ember szoros, nem eléggé szellőztetett helyiségekben lett összeszorítva, járványilag szokott fellépni, igy hajókon, melyeken gyakran az egész személyzet megbetegedett, továbbá laktanyákban, növeldékben, fegyházakban stb. Minthogy most azonban arra vonatkozólag a kellő óvintézkedések foganatosíttatnak (tág, emberekkel nem túltelt és gyakran szellőztetett termek, minden, újonnan érkező egyén alapos megvizsgálása stb.), ily szomorú események nem igen fordulnak elő. A nép közt pedig ezen bántalom még most is dühöng és a figyelmet minden értelmes ember részéről megköveteli, kinek a nép java szivén fekszik, valamint a hatóságok részéről is, melyeknek kötelessége egész erélylyel oda hatni, hogy ezen baj gyökeresen kiirtassék. A tájkóros szemcsés és köthártyalob elleni eljárás. Ezen czél elérésére mindenekelőtt az szükséges, hogy ugy ezen betegség veszedelmességéről szóló figyelmeztetés utján, mint — a hol másként nem lehet — hatósági kényszer által keresztül vitessék, miszerint minden szemcsés köthártyalobos beteg magát gyógykezeltesse és pedig addig, míg az orvos