Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1887

Index

— 57 — ellenkező gyakorlatra való hivatkozással újból elutasíttatott, de a vallás- és közoktatásügyi minister úr a püspökség által benyújtott felebbezésre 18148/1884. sz. rendeletével kimondotta. miszerint a 10 évi abusus nem foszthatta meg az anyaegyház plébániáját a can. visitatio mint két oldalú szerződés által biztosított jogaitól; — a kérdésben forgó tartozások fedezéséről tehát F.-Dabas községe tartozik gondoskodni és pedig hogy mely módon : az a község költségvetésének tárgyalásakor vitatandó meg: a kántorlak ügye pedig magánjogi vitás kérdést képezvén, mely esetleg perúton lesz megoldandó.— erre nézve a megye utasíttatott az 1871. XVIII. t.-ez. 107. §-ához képest az ügyben a barátságos egyesség megkísérlése czéljából egyeztető küldöttség kirendelésére. Ezen rendelkezéshez képest Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye közönsége 1884. nov. 24-én 1118. sz. a. hozott határozatával a még mindig ellenkező község határozatát, mely szerint a kérdéses illetmények tárgyában vonakodott a plébánia álláspontját legkisebb mérvben is elismerni — s a kérdéses illetményeket először csakis váltópénzben — s másodszor csak úgy nyilatkozott hajlandónak magára vállalni, hogy a község terhéül el nem ismervén — azokat egyszerűen egy előljárósági tag által ajánlkozott a róm. kath. lakosoktól a plébános részére behajtatni : — megváltoztatta — s kötelezte a megye a községet, hogy az összes káplánfizetési, tartási és fuvarozási illetményt s a harangozó fizetését állítsa be a községi költségvetésbe (és pedig nem csak a jövőre, de a múltra, az elmaradt fizetésekre nézve is) — s mindezt feltétlenül fizesse ki a község pénztárából — s aztán ugyanoda behajthatja, megfelelőleg a kath. lakosságtól, — de ennek eredményétől függetlenül tartozik a fenti illetményeket mindig kellő időben kiszolgáltatni. A megye ezen határozata ellen is fellebbezéssel élvén a község — a magy. kir. belügyminiszter úr 27480/1885. sz. rendeletével a megye ezen határozatát helyben hagyta azzal, hogy Felső-Pabas község ugy a mint az a vita felmerültéig a község és egyház kölcsönös beleegyezésével történt — a kérdéses járandóságokat a községi pénztárból fizesse ki. Ezek után a község a kérdéses illetményeket még mindig nem vette fel költségvetésébe a kellő, hanem csakis azon összegben, a melyben fogyatékosan (váltóban) — egy időben. vagyis ezen vitás ügy felmerültéig az akkori plébánosnak fizette s ez azt elnézte stb. — E fellebbezése ismét visszautasittatván — végre a megyei alispán ur több rendbeli erélyes rendelete folytán a kérdés a rendes mederbe jutott; — a község az egész járandóságot — és pedig, egyszerre a múltra nézve is az elmaradt összegeket — költségvetésébe felvette s azok jó részét már az illetőknek ki is fizette, stb. E történeti tényállásból a következő nagyfontosságú jogi consequentiák s elvi kijelentések folynak, u. m. : 1. A can. visitatio két oldalú szerződés lévén, — az egyoldaliikig sem nem magyarázható, sem nem módosítható s erre vonatkozólag az illető község maga nincs is jogosítva még I-ső fokban sem határozatot hozni. 2. A can. visitatiobeli ezen kifejezés „X. helység elöljárói és lakosai" — továbbá a „felső-dabasiaktól" — „a helybeli nemesektől veend" : mind akként magyarázandók, vagyis 18*