Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1887

Index

— 108 — Egyházjogi felfogás szerint az anyakönyvvezető lelkész testis authorisatus factorum : mint ilyennek tehát nyilvános valótlanságot az anyakönyvbe vezetnie nem szabad. Ezen szempontból fogadta el az állam is a plébániai anyakönyveket teljes hitelességű közokiratoknak : mi által azonban azoknak eredeti egyházi jellegét s az egyházjogi szabványok alá tartozását meg nem szüntethette. A születés törvényességét illetőleg főjogelv az : „Páter est, quem justae nuptiae demonstrant", és kétség esetében ezen elv, mint törvényes jogvélelem, az egyházjog szerint szigorúan fentartandó mindaddig, inig az ellenkező, vagyis a törvénytelen születés kifogásolhatlanul be nem bizonyittatik. Ámde kétség ez iránt esak ott fordulhat elő, hol a házassági kötelék nem csupán jogilag áll fenn. hanem a hitvestársi viszonynak legalább is erkölcsi értelemben vett folytonossággal való fentartásában tényleg is érvényesül. Hol a törvényes férj apaságának fizikai lehetősége világosan ki van zárva, ott a születés törvénytelensége kétséges többé nem lehet, s azért az emiitett jogvélelem sem alkalmazható, mert köztudomású evidens tényállással szemben azzal ellenkező jogvélelem meg nem állhat. A magyar törvényhozás az 1868. évi 54. törvényczikk 22. §-ban a születés törvényességének kérdését, annak polgárjogi következményei tekintetéből, a polgári biróság illetékességéhez utasította. 8 a magyar polgári törvénykezés is — mint az egyházjog — ragaszkodik a házasság fennállása alatt született gyermekekre nézve az emiitett jogvélelem fentartásához ; de az alkalmazás egyes esetekben, mint a judicatura némely ujabb példái tanúsítják, nyilván túlhajtott, midőn t. i. ott is, hol a, tárgyalás folyamán kifogástalanul kiderített ténykörülmények világosan kimutatják a törvényes születés fizikai lehetetlenségét, törvényesnek tartatni követeltetik a születés csupán azért, mert az bírói ítélettel törvénytelennek ki nem mondatott, s az anyakönyvvezető ellen, ki a kétségbevonhatlan köztudomású tényálladékhoz képest lelkiismeretesen az igazságot jegyezte be, fenyítő eljárás rendeltetik, mert bírói ítélet nélkül jegyezte be az evidens törvénytelenséget. (Büntető jog tára, X. köt. 7. sz., 103. lap, és 8. sz M. 59. lap.) A törvényes jogvélelemnek ily merev alkalmazása nézetem szerint nem méltányos sem a törvényes férj s annak jogutódai, sem az anyakönyvvezető irányában. Az igazságszolgáltatástól méltán megvárhatják az előbbiek, hogy köztudomásúlag törvénytelen gyermekek tartási terhe családi és egyéni jogaik sérelmével ne hárittassék ő reájok, és ne soroltassanak azok tisztességes családjok törvényes tagjai közé ; az utóbbi pedig, hogy köztudomású tényen alapuló anyakönyvezésért fenyítő eljárás alá ne vonassék. Súlyosbítja a jogvélelem ezen túlhajtott alkalmazásának sérelmességét azon körülmény, hogy a törvényesség kérdése csak az érdekeiben sértett férjnek vagy jogutódainak panasza alapján vétetik bírói tárgyalás alá. Pedig ezek gyakran nem is bírhatnak tudomással a távollevő nő törvénytelen szüléseiről. Ily eljárás mellett nem ritkán a „summura jus summa injuria" lesz ; ugyanis a férj, ha el akarja kerülni, hogy tőle önkényt elvált nejének házasságtörésből származó gyermekei az ő becsületes nevére, általa nemzett törvényes gyermekek gyanánt, anyakönyveztessenek, esetleg eltartásuk terhe ő reá essék, és talán