Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1879

Index

- 23 az elhunyt egyének fenállott védkötelezettségi viszonyait is kitüntessék, az anyakönyvvezetők pedig az ily halotti bizonyítványokat hivatalból közvetlenül azon helység elöljáróságához küldjék át, a hol az illető katona vagy honvéd elhunyt. Azon teendők, melyek a kérdéses nyilvántartás körül kizárólag az anyakönyvvezető lelkész feladatát képezik, a m. kir. honvédelmi ministerium nyilatkozata szerint a következők volnának : 1. a halottkém által kiállított lelet alapján az elhunyt egyén védkötelezettségi minőségégének az anyakönyv megfelelő rovatába való bejegyzése, 2. az illető egyénről szóló halotti bizonyítványnak hivatalból s díjmentesen a halál napjától számítandó 8 napon belül leendő kiállítása, 3. ezen halotti bizonyítványnak a kitett határidő alatt azon községi elöljáróhoz, hol az illető elhunyt, szintén hivatalból való átküldése, 4. oly esetekben, midőn a felmutatott halottkémi bizonylatban nincsen az elhunyt védkötelezettségi minősége feljegyezve, azonban az anyakönyvvezető lelkész, az elhunyt életkoránál fogva, előtte kétségtelen adatoknál vagy más körülményeknél fogva valószínűnek tartja az illetőnek védkötelezettségét — a halottkémnek az ebbeli utólagos nyomozásra a községi elöljáró által való utasítása. Ez alkalommal felemlítendőnek tartom, hogy az anyakönyvvezető nem tartozik az elhunyt védkötelezettnél találtató igazolványi könyvet, felavatási vagy szabadságolási okmányt átvenni, miután ily okmányok közvetlenül az illető községi elöljárónak kézbesítendők. Ezek előre bocsátása után van szerencsém Nagyméltóságodat teljes tisztelettel megkeresni, hogy az anyakönyvvezető lelkészeket ily értelemban mielébb utasítani szíveskedjék. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. — Budapest, 1879 január hó 22-én. Trefort. Kelt Kalocsán, 1879. évi február hó 13-án. A nagyméltóságú m. kir. Minister úrnak következő intézvénye szoros miheztartás végett közöltetik : „Nagyméltóságú Érsek úr! Az országos statistikai hivatal jelentése szerint egy halálozási eset azon okból nem jegyeztetett az anyakönyvbe az illető lelkész által, mert a holttest máshova szállíttatott eltemetés végett, s mert az anyakönyv minden rovata be sem töltethetett volna. Miután ily eljárás a statistikai adatok összeállításánál könnyen tévedésekre, s illetőleg egy és ugyanazon anyakönyvi eset kétszeri kimutatására is vezethetne; van szerencsém Nagyméltóságodat tiszteletteljesen megkeresni, hogy az anyakönyvvezető lelkészeket utasitani méltóztassék, miszerint hasonló esetekben amennyiben az eddig nem történt volna, mindenkor a halálozás helyét vegyék irányadóul s ehhez képest plébániájuk területén előforduló haláleseteket az anyakönyvbe ínég azon esetben is jegyezzék be, ha a holttest más plébánia területére szállíttatik eltemetés végett. 32,889. szám. A vallás- és közoktatási m. kir. ministertől. Nr. 239. A halottak azon plebániii anyakönyvébe jegyzendőkbe, a melyben elhunytak.