Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1875
Index
— 47 — le a gyermekekhez a nélkül azonban, hogy a leereszkedő bánásmód játókká vagy nevetséges tréfává váljék. A beszéd- és értelem gyakorlatok nem leczketanulás vagy tanultatás, hanem kölcsönös beszélgetés legyenek. A tanító megnevezteti a gyermek érzékei alá hozott tárgyat és az azon észrevehető tulajdonságokat. De ebben is, mint minden tanításnál, fokozatosan haladjon; először is nzt, a mi a gyermek körébe esik ós így tovább, ismertről ismeretlenre, könnyebbről a nehezebbre, közelebbiről a távolabbra, érzékiről a szellemire, mert ez által az eljárás tetemesen megkönnyíttetik és sikere annál inkább biztosíttatik. Később következik a közelebbi meghatározás szám, szín, alak, alkatrészek s használat szerint. A gyermekek mindenkor alkalmas kérdések által oda vezetendők, hogy kezdetben egyszerű, világos és hangosan kimondott mondatokban feleljenek. Később bővített mondatokban is felelhetnek a gyermekek, sőt erre rászorítandók, hogy ez által nyelvérzókök és beszédképességök minél inkább kiműveltessók ós fejlesztessék s a későbbi nyelvtanításra is előkészíttessék. Ha valamely fogalom kérdések által ki nem hozható, úgy példák, elbeszélések, összehasonlítások és megkülönböztetések által oda kell hatni, hogy a gyermek a felvett tárgyról lehető tiszta fogalommal birjon. De ezen elbeszélések az életből merítve ós az életre alkalmazva legyenek. Ez által a gyermek erkölcsi érzülete is műveltetik és élénkíttetik. A gyermekek előtt jó hatással bírnak a mesék, regék és legendák, melyekből a levont tanulságok a gyermekeknél rövid versecskókben állandósíttatnak. Különféle növények vagy más a környékben levő nevezetességek szemléltetésénél igen helyesen jár el a tanító akkor, ha tanítványait a helyszínére, a szabadba, templomba, különféle műhelyekbe, gyárakba és raktárokba elvezeti. Iparkodjék a tanító a gyermek érzékeit minden alkalommal a beszéd- és értelemgyakorlatok által minél inkább edzeni. E végből a tárgyak szemléltetésénél annyi érzéket foglalkoztasson, a mennyit csak lehet. így a tárgyak alakját, simaságát vagy érdességét, folyókonyságát vagy szilárdságát nem csak látás, hanem tapintás által is észrevétetni; más tárgyak ízét, szagát megízleltetni vagy megszagoltatni, a különféle tárgyaktól eredhető hangokat a gyermek halérzékei alá, hozni, minden esetre szükséges és hasznos. A gyermekeket az előadás végével mindig figyelmeztetni kell a jövő órában kezelendő tárgyakra, hogy azokat otthon megfigyelve, az előadást könnyeben megérthessék. Ezzel értekezésünket bevégezvén, azon óhajunknak adunk kifejezést: vajha minden tanító, a kinek kezeibe az isteni gondviselés által számtalan kisded szellemi érzéki, és sokban testi fejlődése is le van téve, minél nagyobb erély és szorgalommal a törvény által előírt tantárgyat lelkiismeretesen s a kor igényeinek megfelelőleg kezelni törekedjék, hogy elmondhassuk : „Népnevelés, megjött a te országod!" Kalocsa, 1875. február hó 24-én.