Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1875

Index

- 43 — sága. — A tanító az iskolának lelke és szelleme; azért ha vallásos-nevelést akarunk gyermekeinknek adatni, kell hogy az ő mintaképük a tanító is a szó legteljesebb és szorosabb értelmében vallásos legyen. Kétféle tanítót különböztetünk meg, egyházit és világit. Mindkettőnek hivatása ugyanegy t. i. a nép nevelése és tanítása. Szeréntünk a kettő között csak az a különbség, hogy mig az egyházi tanító az oltár legfelső lépcsőjét foglalja el, addig a vallásos ós a vallás-erkölcsös nevelést szívén hordozó világi tanító az utánna következőn joggal megállhat, lévén az, (ha a fentebbi erényekkel ellátott) tíjtestamentomi levita. Egy és ugyanaz levén mindkettőnek hivatása, kell, hogy mindketten a szent czél elérésére egyesüljenek és ennek érdekében felejtsék el a múltból netán fenmaradott súrlódásokat, — nyújtsanak egymásnak békülékeny jobbot, mert valamint mindenütt, ügy itt is áll azon közmondás : „A szó vonz, de a példa ragad." 2-or. Az iskolai és házi nevelésnek lehetőleg össz hangzás a. A legalkalmatosabb iskolai nevelésnek sem leend semmi haszna, ha a gyermek házi életében ellenkezője történik annak, mit a gyermek az iskolában Iát. Például, ha a tanító a gyermeket ígazságszeretetre inti s így szól : „Ne hazudj soha, habár fájdalmat éreznél vagy szenvedned kellene is." Otthon pedig igy szól az anya : „Ha valaki keres, mond hogy nem vagyok hon." Vagy midőn az anya a háztól valamit elidegenít azt mondja : „Meg ne mondd apádnak, mert megverlek." Ott tehát, hol a szülői ház e tekintetben az iskolával egy téren nem halad, a vallás-erkölcsös nevelés soha sem tökéletesen egész. Hogy ezen óhajtva várt idő mikor érkezend el, szeréntünk akkor, mikor a most iskolába járó gyermekek majd emberkort érve, egy új s tán vallásosabban nevelt tanuló sereg, mint új generatio fogja az iskolai padokat ellepni. Addig is e téren szép pálya nyílik az egyházi tanítóknak egyik legfenségesebb hivatási águk teljesítésére, intvén a szülőket, gyermekeiknek az iskolában alkalmazott nevelési elvek és szabályok szeréntiha nem is fejlesztése, de legalább megőrzésére, mivel a szomorú tapasztalatok sokszor azon sajnos meggyőződésre vezettek, hogy a leghelyesebb és fenségesebb nevelési elvek, némely szülők könnyelműsége, de főleg sokaknak példátlan magaviselete folytán tökéletesen megsemmisíttettek. 3-or. A gyermeknek engedelmességre való szoktatása. Ez vagy kényszerítés által érhető el s ekkor feltétlen vagy pedig bizalom által s ekkor önkényes. Ez utóbbi a valláserkölcsös nevelésre nagyszerű behatással bír; amaz pedig felette szükséges, mert a gyermeket oly törvények és parancsok feltétlen teljesítésére szoktatják jó eleve, melyeket habár nekik nem is. tetszenék, mégis be kellend majd tölteniük. így az iskola az egyház és államnak hű és engedelmes fiakat nevelend. 4-er. Átalában a reáltantárgyak helyes és vallás-erkölcsös tanítása által. Bebizonyított tény az, hogy minden tantárgyat lehet vallásosan, de ellenkezőleg is kezelni és hol ez utóbbi áll, ott haszontalan a legügyesebb s legbuzgóbb hitoktató minden törekvése. Nyissa fel a tanító tanítványainak szemeit a természet ós szépségeinek tüzetesebb vizsgálatára, tanítsa meg őket az Urnák mindenhatóságát és bölcsességét műveiben csodálni, mondja meg nekik, hogy minden, mivel bírnak vagy jövöben birandnak, Istentől jő s hogy az csak gondozás és czélszerű felhasználás végett van gondjainkra bízva. így azután ha felnőnek, mentve lesznek azon vétkes képzelgéstől, mely az istenség létét tagadni, az embert pedig isteníteni elég vakmerő.