Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1867

Index

- 90 — nevének sem fog megfelelni, ha Isten iránti kötelességeinket mellőzi, melyek a legfőbbek s minden egyéb kötelességeket magukban foglalnak. Miért is nincs valódi becsületesség, nincs valódi jóság az Isten törvényei megtartásán, a keresztény erkölcsi életen kivül; nincs ott, hol tetteinknek iránya nem vallásos

r nem vallásosak indokai. Mi tehát nem egyedül a külső illemben, nem a keresztény valláson kivül álló becsületességben keressük erkölcsi haladásunkat, hanem azon életben, mely Jézus religiójában gyökerzik, annak malasztjaiból szivja táplálékát, s melynek irányát, útját, indokait, eszközeit, előképeit anyaszentegyházunk állítja előnkbe. Anyaszentegyházunk az, mely megtanítván minket, hogy Isten tulajdon képére s hasonlatosságára teremté az embert, az erkölcsi haladásra leghathatósabban buzdit; úgymint amely egyedül képes Isten képét mibennünk minél hivebbé, minél szebbé, minél szeplőtelenebbé, minél tökéletesebbé tenni; minél inkább növelni Istennel való hasonlatosságunk. — 0 az, ki az apostol azon szavaival : „mik fönt vannak, keressétek, nem mik a földön", *) ég felé irányozván vágyainkat, ébreszti, fejleszti és az erkölcsi haladás útjaira vezeti azon kiolthatatlan ösztönt, mely szivünk mélyében élvén boldogságot keres; melyet a föld minden javai nem képesek, melyet egyedül Isten képes kielégiteni, s mely, ha a hittől megtanulta, hogy Isten az ő vágyainak tárgya, szüntelen fölsóhajt a zsoltárnok szavaival : „mint a szarvas sovárog a viz források után, ugy kívánkozik az én lelkem te hozzád Isten." 2)— O az, ki az erkölcsi haladás mulaszthatlan feltételeül a bűnből való kitisztulást követeli, keresztelő szent János szavaival dörögvén lelkünkbe : „teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcseit, mert a fejsze már a fának gyökerére vagyon fektetve* hogy minden fa, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágassék és a tűzre vettessék." 3)— O az, ki a bűnből kiemelkedetteknek az erkölcsi haladás irányát mutatja, az isteni Megváltó szavaival intvén őket: „legyetek ti is tökéletesek, mint mennyei atyátok tökéletes;"

4)—Ö az,ki ahaladás útját föltárja előttök ; a fájdalmak emberének, az önmegtagadás nagy mesterének édes meghívását hangoztatván szüntelen : „ki utánnam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem." &) — 0 az, ki az erkölcsi haladás utján soha megállani nem engedi a keresztény embert, hanem a dicsőségesen előhaladottaknak Patmos látnokával, az Ur szeretett tanítványával ') Kolosa. III. 1. — ") Zsolt. XLI. 2. — 3) Máté III. 10. - ") Máté V. 48. — 5) Máté XVI. 24.