Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1867

Index

- 87 — szavaihoz tartozik; pedig mivel sem történik többb visszaélés, mint épen e szavakkal. Szükségesnek látom tehát, hogy, midőn e szót választám főpásztori működésem vezérszavául, tisztán kifejtsem előttetek, miként én azon haladást értem s érthetem is csak, mely szent hitünk irányában, eszközeivel és oltalma alatt indul a valódi boldogság után; melynek czéljait s törvényeit isteni Mesterünk jelölte ki előttünk; melynek utjain vezérelte mindenkor anyaszentegyházunk az üdvsovár emberiséget, eszközlötték első szent királyunk, apostoli utódjai s hazánk legnagyobb fiai dic

;ö századok folytán országunks nemzetünk nagyságát; melytől valahányszor eltértek egyesek, eltért nemzetünk, mindannyiszor az önmagukkal való meghasonlás, az egyéni és nemzeti pusztulás átkát idézték föl magukra; azon haladástértem én, melyen kivül nincs más valódi haladása földön; minden haladás az emberi élet és igyekezetek legkülönbözőbb irányaiban csak annyival birván becscsel az emberiség végrendeltetésére nézve, mennyire ezen haladást nem akadályozza, hanem elősegiti; ezzel egyesül, általa megszenteltetik. — Útjában halad a vándor, ha tévutakat kerülve czéljához közelit. E végre tisztán és bizonyosan kell ismernie czélját; kell tudnia az egyenes utat, mely hozzá vezet; kerülnie mindazt, mi czéljától félrevezetné, közeledését hátráltatná, nehezitené. Ez áll mireánk nézve is, Szeretett Hiveim! kik vándorok vagyunk e földön, kiknek az apostol szavai szerint : „nincs itt maradandó városunk, hanem egy jövendőt keresünk."

1) Haladásunknak első föltétele tehát létünk czéljának megismerése. Seczélt, melyet évezreden át hiában keresett a népek bölcseinek tudománya, a názárethi Jézus üdvozitő religiója tisztán, egyszerűen állítja előnkbe, tanítván minket, hogy teremtve vagyunk Istent megismerni s neki egyedül szolgálni. Minden tehát, mi e czélra vezethet, haladásunk körébe esik. S íme! itt egy elláthatatlan tér nyilik meg előttünk. Minden mi létezik, Isten kezeinek műve; ezeknek megismerése, Isten bővebb ismeretére vezet, s ez által valódi szellemi haladásunkat eszközli. Mi Istennek és az isteni dolgoknak ismeretével ellenkezik : az tévedés czélunktól, az tevedés az igaz útról, az haladás nem lehet. Méltán bámuljuk mi az ismeretekben haladó emberi elme előtt megnyilt titkait Isten szellemi és anyagi teremtésének. Bámuljuk az emberi észt, mely szellemi röptében az égnek ragyogó testeihez emelkedve a napnak s csillagoknak forgását, találkozását, elsötéted ését ») Sz. Pál a Zsid. XIII. 14. 1*