Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1866

Index

— 62 — dalmak adományozására nézve, az illető adományozónak, a fenemlített ügyeleten kivül tulajdonképen más fáradsága nincs; — valamint azonban az ettől fel nem menthető, ágy más részről reá van bizva, oly intézkedést tenni, hogy ezen felelősség tekintetében mentesítve legyen. — Egyébiránt a kérdéses törvény szabványai szerint is nem minden esetekre vonatkozik azon kötelezettség, az előforduló jogügyleteket a pénzügyi hatóságoknak bejelenteni. A törvényes illeték lerovása ugyanis a legtöbb esetben az illető adománylevélre alkalmazott bélyegjegyek által eszközölhető, s az illeték kiszabása végetti bejelentés a pénzügyi hatóságnál csak akkor szükséges, ha az illetéknek közvetlen, vagy részletekbeni lefizetése szándékoltatik vagy ha az 1850 évi augusztus 2-án kelt bélyegtörvény 5-ik §-nak B) b) alatti esete áll be, mint ez az 1865 évi szeptember 5-én 62,269 szám alatt kelt intézvényben részletesen kifejtetett, s mire nézve az illető pénzügyi hatóságok a pénzügy ministerium által kellőleg utasítva lettek. — A mi pedig az 1850 évi augusztus 2-án kelt bélyegtörvény hatályba léptétől 1863 január 1-sőig terjedő időszakot illeti a pénzügy minisztérium nincs ugyan azon helyzetben, hogy a magán adományozástól függő egyházi hivatalok után járó, s az eszközlött nyomózódások eredménye szerint, csekély kivétellel be nem fizetett illetéket, mely a nevezett hivatalok ingóságbeli javadalmazásai után a Il-ik fokozat szerint volt kiszabandó, az itteni indítványhoz képest elengedje, hajlandó mindazáltal, az illeték kiszabása modozatai iránt feljebb kifejtett újabb elveket, a kérdéses időszakra is alkalmaztatni, a papság lelkiismeretességére bizván, hogy a törvény kívánalmainak, az emiitett módon, utólagosan eleget tegyen. E szerint oly esetekben, midőn az illeték bélyeg jegyeknek a már kiállított okmányra ruházása által szándékoltatik lefizettetni, elégséges leend, ha az illető okmány hivatkozással a pénzügy ministerium ebbeli engedélyére, az adó hivatalnak, a felhasznált bélyegjegyek átbélyegzése végett bemutattatik; ellenben az emiitett időszak alatt történt hasonnemű oly magán adományozások, melyek illeték kiszabás végett eddig bejelentve nem voltak, s melyek után járó illeték fennebbiek szerint,, bélyegjegy használata által le nem róvható, az azokkal összekötött jövedelem kitétele mellet, az illetéknek utólagos kiszabása végett, a bejelentésre kötelezett egyházi hatóságok vagy hivatalok által, a •/. alatt ide mellékelt kimutatás szerint, közvetlenül az illeték kiszabásra hivatott hivatalokhoz pótlólag minél előbb bejelentendők lesznek. Megjegyezvén végre a császári királyi pénzügy ministerium, hogy a törvényszabta határozatoktól, a káplánok javára sem lehet kivételesen eltérni. A káplánokra nézve azonban azon körülmény, hogy azok alkalmazása nem állandó, hanem csak ideiglenes, — azt eszközli, hogy az illeték köteles fizetés értékének kiszámítása az 1862-ik évi bélyegtörvény 40. t. sz. a) pontja értelmében az 1850-ik évi augusztus 2-án kelt bélyeg és illeték törvény 16. §. a) pontja határozatához képest a jövedelemnek csak háromszoros, mig állandó alkalmazásoknál a jövedelemnek tízszeres összege után történik; a szolgálati állomások változtatásánál pedig az 1862-ik évi bélyeg