Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1866

Index

— 17 — tanítóknak annál inkább szem előtt kell mindenkor tartani, minél bizonyosabb, hogy évi fizetésükből, bármily takarékosság mellett is, csak épen kevesen képesek maguknak oly tetemes összeget gyűjteni, hogy abból akár maguk elaggott korukban tisztességesen megélhetnének, akár hátrahagyott özvegyeik és árváik elláttathatnának, s minél gyakrabban tapasztalhatják, hogy évenkint több tanitó munkaképtelenné válik, többek hitvesei pedig oly szánandó özvegységre jutnak, hogy saját életök és gyermekeik fentartása tekintetéből a keresztény szeretet könyöradományaira szorulni kénytelenek. Fölöslegesnek tartom tehát bővebb adatokkal meggyőzni az elemi tanítókat arról, mennyire szükséges, hogy saját és családjuk jövője érdekében előrelátó gondosak legyenek. A tanítók kétes jövője iránti gondoskodást igyekezett legalább némileg könnyíteni boldogult Kunszt József feledhetlen emlékű Főpásztorunk, midőn az iigynevezett kántor-tanitói nyugdij-intézet üdvös eszméjét annak áldásos czéljától áthatva főpásztori buzgalommal felkarolván, azt e főegyházi megyében 4000 pengő forintnyi jelentékeny áldozattal megalapította, magára vállalván az intézet pártfogó-igazgatását s egyszersmind az alattas főmegyei papságot az elemi tanítókkal együtt az intézet buzgó pártolására felhiván. A Főpásztor atyai szózata nem is hangzott el a pusztában kiáltó szavaként; ugyanis a főmegyei papság közül számosan méltó pártolásban részesítették a létesítendő intézetet s a Főpásztor kitűnő példája által is indíttatva szép összegekkel járultak az intézet megalapitásához. Hogy a részletes adakozásokat ne is említsem, az összes főegyházmegyei papság már eddig is több mint 8000 osztrák értékű forint áldozatot hozott az intézet pénzalapjához s évenkint folytonosan járul annak megszilárdításához. Maguk a tanitók közül is többen, kivált egykét kerületben, az intézet áldásos czélját kellőleg felfogván saját, családjuk és pályatársaik jövőjének érdekében az intézet megalapittatását méltó lelkesedéssel karolták fel, ahhoz mint az élet veszélyes tengerén kínálkozó mentődeszkához az áldozatok egész készségével csatlakoztak s annak tagjaivá lenni siettek. Ezek folytán történhetett, hogy az intézet már jelenleg is, — noha alapittatásának még csak küszöbén áll —• 18,730 osztrák értékű forint, nem épen jelentéktelen, alaptőkével rendelkezhetik; az utolsó négy év lefolyása alatt pedig összesen 3192 frtot o. é. oszthatott ki nyugdijak és gyámpénzek fejében és 16 részint elaggott tanítónak, részint özvegynek és 25 árvának nyomasztó sorsát legalább némileg enyhiteni igyekezett. A folyó 1866-ik évre nyugdijak és gyámpénzek fejében összesen 1000 forint o. é. fog kiosztatni, s az intézet jótéteményében következők részesülnek : 1) Nagy Gergely, kalocsai érdemült tanitó és két gyermeke : a) Julianna született 1852. évben, b) Ignácz született 1854. évben. 2) Girk Terézia, boldogult Lakner Mihály volt kalocsai kántor özvegye. *