Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1863

Index

44 módositásait tárgyazó törvénynek foganatosítása végett a pénzügyi minisztérium a következő határozatokat találta kibocsátandóknak: 1. Az 1859. május 17-kén kelt császári rendelvény (birod. törv. lap 89. sz.) IIL tételének 9. és 10. pontjában foglalt azon időpontra vonatkozó határozatok, melyek szerint megitélendő, minő jogügyletekre és vagyon-átruházásokra légyen a százalékos és fokozatszerü illetékekhez kirendelt rendkívüli pótlék alkalmazandó, — az 1862. deczember 13-kán kelt törvény által 25 százalékra fölemelt pótlékra, nemkülönben az ezen törvény által életbe léptetett I. és III. dijfokozatokra, valamint az okiratok- és irományokra vetett illetéknek ezen törvény által megállapitott egyéb fölemeléseit illetőleg zsinórmértékül szolgáland, oly különbséggel mindazáltal, miszerint ezeknél az 1863. január l-e határozó. 2. Az 1862. deczember 13-kán kelt törvény 5. és 12. §§-hoz képest. A. az állam vagy egyéb értékpapírok vagy árukra adandó előlegezésekre alapszabályaiknál fogva feljogositott intézeteknek, (a megváltoztatott díjszabási határozatok 68/136 1. tétele), B. minden társas ellátási (ápolási) és biztosítási intézeteknek (a megváltoztatott díjszabási határozatok 97/57 E és F tétele), a mennyiben azok, az idézett tételekre vonatkozó jegyzet értelteimében nem illetékmentesek, meghagyatik : az idézett dijszabási tételekben felsorolt jogügyleteket illetőleg, egy saját czéljaik tekintetéből eszközlött följegyzésekkel szorosan megegyező, s az A. alatti minta szerint szerkesztett naplót vezetni, melynek magában kell foglalnia a) a tétel számokat számtani rendben; b) a vállalat vagy intézet saját följegyzéseinek tétel-számait; c) a jogügyletnek kijelölését, az illeték kötelezettség s az illeték mérvének megítéléséhez megkívántató adatokkal, mindannak mellőzésével, a mi a személyes viszonyokra vonatkozik; d) azon érték összegét, melytől az illeték megszabadandó; e) az illeték összegét egyenkint (s minden oldal és minden napló végén) összesen. Ezen napló vezetésére egyedül az illető vállalat vagy intézetnek központi igazgatása köteleztetik. Ha valamely vállalat vagy intézet fióktelepekkel is bir, ugy ezeknek számadásai a jövedék hivatali naplóba tételenkint olykép iktatandók, mintha az illető jogügylet magánál a központi igazgatóságnál vétetett volna föl. A foganatosított jogügyleteknek a jövedékhivatali naplóbai sommás bejegyzése e szerint meg nem engedhető; ha csak a vállalat vagy intézet nem birna azon joggal, miszerint az illetéket nem az egyes jogügyletek, hanem azok összes mennyisége (fő öszszege) szerint felszámíthassa (a megváltoztatott dijszabási határozatok 97/57. F. tétele). A naplók havonkint berekesztendők s ellenjegyül az illető jövedéki pénztárnak a közvetlenül lefizetendő dijjal beszolgáltatandók. 3. A vaspálya- és gőzhajózási vállalatok az 1862. deczember 13-kán kelt törvény ugyanezen szakaszai értelmében gondoskodni kötelesek, miszerint minden fölvételi állomásnál napló vezettessék, melybe naponként a kiadott fuvarjegyek száma, az azok után járó illeték! összeg, s a kiadott személyjegyeknek száma az illetéki fokozatok szerint, (a megváltoztatott dijszabási határozatok 112/47. e. tétele) s az e szerint esendő illeték összeg egyenkint s összesen bejegyeztessék. A központi igazgatás, ezen naplókból, — miután azokat az igazgatás számára vezetett följegyzésekkel egybehasonlitotta s az azokkali egybehangzásra nézve szigorún megvizsgálta, havonként sommás kimutatást szerkeszteni s azt, az egyedi kimutatások kíséretében, e közvetlenül lefizetendő illetékkel együtt, ellenjegyül a központi igazgatás székhelyén felállitott jövedéki pénztárhoz beszolgáltatni tartozik. A katonai szállitások ötletéből kiadott fuvar- és személyjegyek az 1850. február 9-kén s aug. 2-kán kelt törvények 96/75. a. dijszabási tétele értelmében illetékmentességet élvezvén, a kimutatás tárgyát nem képezik. 4. Bárki, a ki az elő mutatóra szóló kötvényekre kölcsönt vett fel, erre nézve köteles (a megváltoztatott dijszabási határozatok 68/36. 2. tétele) 1863. évi január havában a lakhelyén lévő pénzügyi járási hatóságnál, vagy a mennyiben a fizetés szerződésileg más valamely helyen eszközlendő, a fizetési hely járási pénzügyi hatóságánál a) kimutatni, az ily kötvényeknek mily mennyisége légyen még forgalomban s minő összegig, — azok visszafizetése minő törlesztési terv szerint légyen eszközlendő, s a lejárandó kamatok mikor és mily öszszegben fizetendők; b) a kamatok mindenkori lejártakor a kamatok után a törvény értelmében járó illeték kiszámítását az illetékkel együtt a jövedéki hivatalnak benyújtani.