Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)

Forrásközlés - Instructio respectu manipulationis sylvarum in dominio archiepiscopali Colocensi 49 A kalocsai érseki uradalom erdőutasítása

más célra felhasználni, mint például környéken elfekvő fákat és főként a távoli erdőkben fellelhető fatörzseket. A többi, hasznos, friss, jövedelmező, építkezésekhez és részenként való eladásra alkalmas fákat nagyobb haszonnal értékesítsék.

44. § Az erdők megőrzésén azt is kell érteni, hogy a vásárlóknak ne engedjék, hogy a fákat tetszésük szerint, a saját favágóikkal vágassák ki, hanem a megállapodásban szereplő fákat az erdőinspektor és beosztottjai éber őrködése mellett vágják ki, de még inkább a már kitermelt és ölbe rendezett fából jelöljenek ki a vásárlók számára.

45. § A fakitermelés szokásos ideje egyébként általában akkor kezdődik, amikor a fák már elveszítik a leveleiket, és már nem vonnak ki tápláló folyadékot a földből.

A tűzifát november 15-től vagy már 1-től egész február végéig lehet vágni, ugyanis e hónap végeztével a fák ismét elkezdik a tápláló nedvet kivonni a földből. Ellenben az épületfák kivágására december és január hónapokat tartják a legalkalmasabbaknak. Ez azokra a fákra vonatkozik, amelyeket majd száraz helyre szánnak; nedves helyekre vagy az egészen vízbe helyezendő