Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)

Forrásközlés - Instructio respectu manipulationis sylvarum in dominio archiepiscopali Colocensi 49 A kalocsai érseki uradalom erdőutasítása

35.§ A fák kérgének lehántása a legtöbb erdő számára káros, ettől a pusztítástól könnyen kiszáradnak, ezért az ilyen kihágásokra, amelyeket egyébként a hazai törvények is tiltanak, komolyan oda kell figyelni, és az azt megszegőket meg kell büntetni.

De mivel bizonyos mesterembereknek munkájuk ellátásához mindenképpen szükségük van a fák kérgére, azokat a vágásból lehet a számukra kijelölni.

36. § Egyes helyeken olyan visszaélés terjedt el, hogy az erdőkben tavasszal vagy ősszel a száraz füvet és a lehullott leveleket meggyújtják. A heves tűz, főleg szeles időben, tovább fokozódik, a fűvel együtt az 1 f alacsony fák is megégnek, az erdők helyrehozhatatlanul károsodnak, majd később ki is száradnak. A pásztoroktól és segédeiktől, aki nyáron friss hajtások serkentsére vagy puszta könnyelműségből szokták felgyújtani a füvet, tavasszal és ősszel a tűzütő acélt, kovakövet, pipát és más tűzgyújtásra alkalmas eszközt el kell tiltani. Az erdőkbe őröket kell állítani, hogy amint az első füstöt észlelik, azonnal rohanjanak, a tűznél talált embereket fogják el és vessék tömlöcbe, hogy a nyomozás lefolytatása után megkapják büntetésüket: a gyerekeket pálcával, a felnőtteket pedig bottal vagy ostorral fenyítsék meg.

...

41