Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)

Forrásközlés - Instructio respectu manipulationis sylvarum in dominio archiepiscopali Colocensi 49 A kalocsai érseki uradalom erdőutasítása

az erdőket ezektől, valamit bozótoktól, sőt még a jószágokkal történő kártékony legeltetéstől is meg kell szabadítani, ha az erdő kora és állapota ezt megengedi. Majd csak ezután kell rátérni a zöldellő és fiatalabb fák kivágására a fentebb leírt szabályok alapján. A kivágás során ügyeljenek, hogy a kitermelt fa minden esetben pontosan és egységesen, ugyanakkora lábbal méressék ki, hogy az így egyforma méretűre szabott fákat kocka formában ölbe lehessen rakni, és így az évente kivágott fa mennyisége pontosabban tudható és feljegyezhető legyen. Ha ezentúl fejsze helyett fűrészt használnak, a munka is könnyebbé válik, és a fával is takarékosabban bánnak, ugyanis ha fejszével dolgoznak, a lehulló szilánkokkal és forgácsokkal sok fa vész kárba.

18.§ Nem tanácsos megengedni a jegyzőknek, hogy a távol eső és sűrű erdőkben a rendes évi vágáson kívül is vágjanak, mivel ezeken a helyeken könnyen találnak alkalmat, hogy a fák törzseit és ágait elrejtsék, és hogy lécek gyártására alkalmas fát tulajdonítsanak el.

19.§ Magától értetődik, hogy a munkát ott kell kezdeni, ahol a legtöbb vágásra alkalmas fa található, ahol az erdő leginkább ki van téve a viharoknak, a lopásoknak vagy a szomszédok behatolásának. Általánosságban pedig arra kell figyelni, hogy a legtávolabbi helyekről haladjunk a közelebbiek felé; azért, hogy a távolabbi helyeken a kivágott fa ne kezdjen korhadni, és ne menjen tönkre kihasználat lanul, a közelebbi helyeken pedig minden eshetőségre és szükségre legyen kéznél fa, és őrizni lehessen azt.