Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)

Forrásközlés - Instructio respectu manipulationis sylvarum in dominio archiepiscopali Colocensi 49 A kalocsai érseki uradalom erdőutasítása

1

Vigyázni kell azonban, nehogy a fejszével magukat a fákat is megsértsék, vagy levágják róluk az ágakat. Csak az alacsony bozótot és az olyan bokrokat vágják ki, amelyek a gyökérnél nőnek ki a földből, és a fák törzsére tekerednek, és amelyek sohasem nőnek magasra, hanem csak a növekvő fától vonják el a nedveket.

9. § Ahol nagyobb hiány van fából, ott fejsze helyett többnyire fűrészt kell használni a kitermeléshez.

10. § Nem szabad megfeledkezni a kivágott fák koronájáról és ágairól sem, hanem azokat kötegekbe kell gyűjteni, kiszáradás után ugyanis haszonnal értékesíthetőek.

11. § Hogy a fák ne ártsanak az erdő növekvő sarjainak, vágáskor a dőlésüket arra a részre kell irányítani, ahol a legkevesebb a sarj; továbbá lánc és a többi,

20. §-ban leírt eszköz segítségével el kell hárítani a hirtelen és kárt okozó dőlésüket; még célravezetőbb, hogy az ilyen fákat épp akkor vágják ki, amikor az előre meghatározott rend szerint sorra kerülnek, vagy hamarosan sorra fognak kerülni.

12. § Az erdőket annyi évre kell osztani, ahány év elegendő, hogy a sarjak a fentebb megadott szabályok szerint megújítsák a területet;

yv

v V;

fj

, te

T

59-\ 1

VVA - ;VV’n%L