Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)
Rádi József: Erdőrendtartások Magyarországon - 2. ) Az egyházi birtokok erdőrendtartása
2.) Az egyházi birtokok erdőrendtartása Az egyházi intézmények (püspökségek, monostorok) az elsők között részesültek királyi birtokadományokban, melyekben az erdők meghatározó részt képviseltek. Az egyházi erdők kezelését a királyi birtokok mintájára végezték, védelmükre erdőóvókat alkalmaztak. Szent István király föltehetően 1002-ben, az első püspökségek között szervezte meg a kalocsai egyházmegyét, melynek élére Asztrik érsek személyében az egyik legfontosabb támasza került, aki a koronázási ékszereket hozta a pápától. Az érseki rangra emelkedő főegyházmegye minden bizonnyal számottevő, a további fejlődéséhez és térítéshez szükséges birtokot kapott, melynek jelentős része ártéri erdő volt a Duna mentén. A királyok az egyházi erdők rendszabályozásával nem foglalkoztak egészen 1810-ig, amikor bizonyos hiányosságok, ill. káresetek miatt (a munkácsi, rozsnyói és a diakovári püspökségek erdői kipusztultak) az egyházi javadalmasok használatában álló erdők ügye előtérbe került. Ekkor az összes püspök, káptalan, valamint a királyi adományozású egyházi javadalmakkal bíró valamennyi személy felhívást kapott az ideiglenesen birtokukban levő erdők gondos fenntartására és gyarapítására vonatkozóan, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ha ezt elmulasztják, a megállapított kárt haláluk után hagyatékukból kell majd megtéríteni.22 Olearius Vilmos, a kalocsai érseki uradalom számvevője az említett felhívást megelőzve, már az 1780-as években alkalmazta Mária Terézia erdőrendtartását, egy helyi utasítást készítve.23 Ebből az időszakból - tudomásunk szerint - hasonló erdőrendtartása csak a pécsi papnevelő intézetnek és az egri érseki uradalomnak volt. 22 Takács Imre: Az erdészet fejlődése Magyarországon 162.0.. 23 Dóka Klára: A kalocsai érsekség birtokai a 18-19. században 104.O.-27-