Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)

Bevezető - 3. ) Az erdőutasítás szövegének kialakulása

A két szövegrész egységes formában, egy 56 oldalas dokumentumba szerkesztve maradt ránk az Érseki Gazdasági Levéltár birtokjogi iratgyűjteményében, s a jogbiztosító iratok sorozatában a 652-es sorszámot kapta.12 Az említett jegyzőkönyv-mintán kívül további dátumot vagy aláírást nem tartalmaz, Olearius nevére is csak a borítón található, utólagosan írt, magyar nyelvű meghatározás utal: „Erdei kezellést tárgyaló utasítás Olearius Vilhelm számvevő által kiadva". Szerencsére ma is megállapítható, hogy nem tévedtek, amikor Oleariusnak tulajdonították a szöveget. Összehasonlítást végezve a számvevő néhány korábbi, sajátkezű levelével, az írásmódok hasonlósága szembetűnő, vagyis a szóban forgó erdőutasítás szövegét minden bizonnyal ő maga jegyezte le.13

A fentiek alapján a szöveg befejezésének időpontja 1793-ra tehető, a munka kezdetének időpontját viszont - jelenlegi tudásunk szerint - pontosan nem tudjuk meghatározni. Valószínű, hogy születtek korábbi tervezetek, szövegváltozatok is, említettük, hogy Mária Terézia 1769-es erdőrendeletének szövege megvolt a prefektus hivatalában, s az erdőszabályozás ügye - az erdők kiemelt fontosságát is figyelembe véve - minden bizonynyal foglalkoztatta az uradalmat. A királyi erdőrendelet inkább csak hasznos ismereteket, javaslatokat adott, a konkrét szervezeti-működési kereteket a helyszínen lehetett meghatározni és hozzátenni, szükségessé vált tehát a helyi viszonyoknak megfelelő, saját szabályzat kidolgozása.

Dóka Klára, egy korábbi tanulmányában úgy fogalmazott, hogy „1780-ban Olearius Vilmos számvevő utasítást adott az erdők szakszerű kezelésére, melyben Mária Terézia vonatkozó rendelkezéseit adaptálta.”14 A szakirodalomban ez a legkorábbi évszám Olearius munkájának említése kapcsán. Az idézett mondathoz jegyzet-hivatkozás sajnos nem társult, a levéltárban kutatva pedig 1780-ból hasonló forrást sem a számvevői, sem a prefektusi hivatal iratai között nem találtunk. Az is elképzelhető, hogy Dóka Klára az 1780-as évekre gondolt (és csak a megfogalmazás volt pontatlan), hiszen ugyanebben a bekezdésben az 1784-1787 közötti széküresedésre és Olearius akkori jelentős szerepére is utalt. Dóka Klára írását felhasználva-értelmezve Rádi József is 1780-as éveket ír jelen kötetünkben közölt tanulmányában. A fentiek alapján mi is csatlakozunk álláspontjához, megjegyezve, hogy az 1780-as évek változásai („újrakezdései”), az uradalmi birtok kamarai átvétele-felügyelete, majd később az új javadalmas érsek érkezése is jó alkalmat, lendületet adhattak egy hasonló szabályozási munkához.

Olearius Vilmos uradalmi számvevő aláírása 1777-ben

e&u1-7/1 /tó ertó

j'/tLe/mu C %

12 Levéltári jelzete: KFL.III.5.a. Nr. 652.

13 KFL.I.l.a. Uradalmi, Olearius Patachich Ádám érsekhez írt, 1777. január 5-én és január 13-án írt sajátkezű leveleit ld. No. 5 és No. 24-es számok alatt.

14 Dóka Klára: A kalocsai érsekség birtokai 104.O.-13-