Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)

Bevezető - 2. ) Az erdőhivatal létrejötte az uradalmi szervezetben

Az említett központi fejlődési folyamat egyik fontos résztvevője volt Olearius Vilmos (kb. 1735 - Kalocsa, 1801. június 7.), aki feltehetően 1765-ben, gróf Batthyány József érsek (1760-1776) hívására érkezett Kalocsára.7 Sajnos nincs tudomásunk arról, hogy honnan származott, az Olearius név Magyarországon nem nagyon fordult elő, német nyelvterületen a messzi porosz tartományokban, Berlin és Brandenburg vidékén találtunk rá néhány példát.

Az 1760-as évek elején Batthyány érsek sorra adta ki rendeletéit az uradalmi tisztek és személyzet számára, a környezetében szinte minden hivatalt megújított. A Kalocsára érkező Olearius Vilmos hosszú időn át tevékenykedett az uradalom központi igazgatásában, és részt vett a szervezet fejlesztésében. 1765 és 1801 között, közel negyven éven át számvevőként (exactor) szerepelt a neve az uradalmi zsoldjegyzékekben, ill. a kalocsai anyakönyvi eseményeknél (Vilmos és neje gyakran vállaltak keresztszülőséget). Olearius első felesége, Fiserin Anna 1785-ben meghalt, Vilmos 1788-tól az anyakönyvekben Czetto Rozália férjeként szerepelt, házasságkötésük viszont nem Kalocsán történt, Rozália máshonnan származott. A foglalkozással járó szakmai kapcsolatrendszernek egyébként a családi eseményeknél is jól látható jelei voltak: Olearius Erzsébet, Vilmos nagyobb leánya Gersnerics Antal paksi számvevő neje lett 1782-ben, majd megözvegyülve újabb házasságot kötött Nehiba József sükösdi ispánnal, 1790-ben. (Erzsébet végül 1836-ban hunyt el Kalocsán.) A kisebbik leányt, Olearius Eleonórát pedig Pogolák Imre vette el 1783-ban, szintén Kalocsán, ő a Nagyszombathoz közeli Vittenc településről származott, és feltehetően Kalocsától távol telepedett le az ifjú pár.8

Olearius Vilmos a fejlődő uradalmi szervezet egyik „oszlopos” tisztviselőjeként, feltehetően az 1780-as években kezdte el írni az érseki uradalom erdőutasítását. A dokumentum végén szereplő jegyzőkönyv-minta fejlécébe került dátumból ítélve munkáját 1793-ban fejezte be. Nem volt erdész szakember, de több évtizedes tapasztalatával, a számvevői hivatal vezetőjeként és a tisztiszék üléseinek rendszeres résztvevőjeként be tudta illeszteni az új szervezeti egységet, az erdőhivatalt az uradalom életébe. Ez az új hivatal lényegében az erdőinspektor tisztségére-személyére épült, s a továbbiakban elsősorban ő képviselte az erdők kezelésével kapcsolatos szakmai szempontokat és tudást az uradalom működésében. Nem gazdálkodott külön, és természetesen együtt kellett működnie azokkal a szervezeti egységekkel, amelyek az erdőkkel kapcsolatos teendőket az eddigiekben és jórészt ezután is ellátták. A kivágott fát az illetékes kerületi tiszteknek adta át, számadásokat készített a számvevő részére, jelentéseket írt a gazdasági ülésekre, melyek állandó résztvevője volt stb. A számvevő, a kerületi tiszttartó és az erdőinspektor így az erdőügyekben valójában párhuzamos nyilvántartásokat vezettek, és egymást ellenőrizték. Valószínűleg ez a komolyabb ellenőrzés, s az erdőgazdálkodásból származó bevételek biztosítása is fontos szempont volt az erdőutasítás elkésztésében és bevezetésében.

7 Az anyakönyvek információi szerint 1765-ben már itt született Eleonóra nevű lánya, viszont egy évvel idősebb nővére, Erzsébet születése még nem található a kalocsai anyakönyvekben.

8 Az anyakönyvi események adatai a KFL Kalocsai Anyakönyvi Adatbázisából, az „Olearius” keresőszóra kapott találatokból (88 db) származnak: http://kalocsa.asztrik.hu/hu/search/results/?query=(olearius)8;simple=l (2017. december)- 11 -