Lakatos Andor (szerk.): Mária-enciklopédia, Kalocsa, 1950. Forráskiadvány és adattár. - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 11. (Kalocsa, 2015-2016)
C. SEGÉDLETEK - II. Szűz Mária kultuszához kapcsolódó egyházművészeti emlékek a Kalocsai Főegyházmegyében - művészettörténeti áttekintés
Az 1950-es, Mária emlékekkel kapcsolatos felmérésben egy rövid leírás olvasható a Nagyszeminárium Máriát ábrázoló oltárképéről. Eszerint a kompozíció közepén, magas trónon Szűz Mária foglalt helyet, ölében a kis Jézust tartotta. Előtte az intézet védőszentjei, Borromei Szent Károly, Szent Alajos, Szent Imre és Kosztka Szent Szaniszló térdeltek. Az oltárképet Kunszt érsek ajándékozta a Nagyszemináriumnak. Az 1950-es jelentésekben 1852 szerepel az ajándékozás dátumaként, alkotó művészként pedig az osztrák származású Toll nevét olvashatjuk. A Nagyszeminárium 1951-es Szegedre helyezésével a berendezési tárgyai, így a kápolnáé is szétszóródtak az egyházmegyében. A padok, a főoltárarchitektúra egy része, néhány liturgikus tárgy és textília, valamint az említett oltárkép a dunatetétleni, Grősz József érsek által 1949-ben felszentlelt templomba kerültek. Az 1956 októberében készült templomi leltárban még találkozhatunk az oltárképpel. „8-14. Oltárkép (fest. H. Till, 1855). Sz. M. szentekkel (Np.)”.328 Az itt szereplő adatok valószínűleg a festményen látható szignó alapján kerültek be a leltárba. Johann Till (1824- 1897) osztrák festő neve tehát tévesen szerepelt az 1950-es jelentésben. A bécsi Képzőművészeti Akadémián tanuló Till szintén Leopold Kuppelwieser tanítványa volt.329 Nem tudni, mi lett később az oltárkép sorsa, mivel eltűnt a templomi leltárból. 7.) Az egyházmegye Mária-emlékei a 19. század közepétől -20. század közepéig terjedő időszakból A kalocsai érsekség Mária-kultuszhoz kapcsolódó egyházművészeti anyagának jelentős része a 19. század közepétől a 20. század közepéig terjedő időszakból származik. Az említett korszakban jelentősen megnövekedett az egyházmegye híveinek száma, ami további plébániák alapítását, új templomok építését és a meglévők bővítését eredményezte. Az egyházközségek számos új egyházművészeti emlékkel gazdagodtak. Mindezek hátterében kezdeményezőként sokszor az illető plébánia kegyura állt.330 Az egyházmegyében megjelenő vallásos társulatok (pl.: Oltáregyletek, Mária-kongregációk, Rózsafüzér társulatok) jótékonyan járultak hozzá a hitélet megújulásához. Az Oltáregyletek támogatásával több, szegényebb egyházközség jutott újabb templomi felszereléshez, kegytárgyhoz. Trianon után az egyházmegye jelentős része határon kívül került. A Magyarországon maradt terület újjászervezését Zichy Gyula érsek (1923-1942) végezte el. Főpásztorként gondja volt a tanyákon, pusztákon élő hívekre is. Több lelkészség ebben az időben alakult. Templomaikat, kápolnáikat általában főpásztori támogatással emelték. Az új templomi felszerelések, berendezések részben külföldi, részben a 19. század második felében Magyarországon is megjelenő egyházi kegyszergyártó vállalkozások műhelyeiből kerültek ki, ritkább esetben nevesebb, ismertebb művészek alkotásai voltak. Ennek köszönhetően művészi színvonalukban, kivitelezésükben nagy különbségek vannak. 6.4.) A kalocsai Nagyszeminárium kápolnájának oltárképe 328 KFL.V.37. Plébbániai Irattár. Dunatetétlen templomi leltára. 1956. október. 329 Allgemeines Künstlerlexikon der bildenden Künstler von der Antike bis zur Gegenwart. Kiadja: Ulrich Thieme, Felix Becker. 33. kötet. Lipcse, 1939. 170. o. 330 A 1.7.-es fejezetben szereplő korszak egyházművészeti emlékei a következő kegyúri címet viselő családokhoz köthetőek: A Latinovits-család a bácsborsodi, katymári, madarasi plébániának, a báró Rédl-család a felső-kelebiai birtokán létesített plébániának, az Antunovichok több társbirtokossal együtt a bácsalmási plébániának, a báró Rudicscsalád a kunbajai plébániának volt kegyura. C/II.) SEGÉDLETEK, MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS 282
