Lakatos Andor (szerk.): Mária-enciklopédia, Kalocsa, 1950. Forráskiadvány és adattár. - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 11. (Kalocsa, 2015-2016)

A. BEVEZETŐ

2.) A plébániák és lelkészségek jelentései

Az egyházmegyei körlevél kérésére, a megadott szempontok alapján összesen 68 válasz érkezett, melyek természetesen különböző terjedelműek voltak. A több oldalas, alapos leírások mellett születtek néhány soros közlések, sőt egyszerű nemleges válaszok is. Utóbbiaknál joggal feltételezhetünk hanyagságot, hiszen nehezen hihető, hogy az egyházmegye olyan nagy múltú, több plébániával, lelkészséggel rendelkező településein, mint Mélykút vagy Tompa, ne lett volna semmilyen közölhető információ a témával kapcsolatban. Amint fentebb már említettük, sajnos nem minden plébánia válaszolt, s a mulasztók között olyan nagyobb települések is előfordultak, mint Bocsa, Csávoly, Gara és Kecel. De eltekintve az egyenetlenségektől és a hiányosságoktól, a kitöltött ívek az egyházmegye 80 %-át lefedik, és jó lehetőséget adnak a különféle vizsgálatokra: az adatok összegzésével-rendszerezésével érdekes megfigyelések tehetők.12 A hiányzó jelentések bizonyos információit az egyházmegyei sematizmusok is pótolhatják, hiszen azokban is közölték a templomok, kápolnák és misézési helyek alapvető adatait.13

A jelentésekből kiderül, hogy a Főegyházmegye 14 plébánia-templomát szentelték Szűz Mária tiszteletére, s a dedikációkra két nagyobb „hullámban” került sor: 9 titulus eredete feudális kori, lényegében 18. századi (ebből két templomot a 19. században lebontottak), míg 5 titulus a 20. század első feléből származik. Jól látszik az is, hogy a 18. századi, hagyományos Mária-ünnepekhez képest (Nagyboldogasszony 3, Kisboldogasszony 2, Sarlós Boldogasszony 2 helyen, Gyertyaszentelő és Gyümölcsoltó Boldogasszony 1-1 helyen) a 20. század más ünnepeket helyezett a középpontba, az újabb titulusok között Magyarok Nagyasszonya (3) és Rózsafüzér Királynéja (2) szerepelt.14 Az új ünnepek választásának jelentőségét talán az is hangsúlyozza, hogy az említett dedikációkra két esetben templombővítés- és átépítés alkalmával, egy-egy korábbi titulust leváltva került sor. Az egyes plébániák áttekintését a következő táblázat is segíti:

12 A jelentések anyaga az Érseki Hivatal egyházkormányzati iratai között maradt ránk, s a KFL.I.l.a. Cultus Sanctorum levéltári jelzet alatt, a Mária-enciklopédia 1950-1952 elnevezésű alsorozatban található. Néhány kivétellel a két példányban kért jelentések mindkét példánya fennmaradt, egy sorozat feldolgozói megjegyzésekkel-jelekkel (ezt használták az összegző jelentést készítő munkatársak), a másik sorozat tisztán, a beérkezett változatban, irattári felzetekkel ellátva. A felzeteken feltüntették az érkezés napját, és valamennyi jelentés az „ad 7811/1950.” iktatószámot kapta. A fejezet további részében a szövegben és jegyzetekben említett településnevek az egyes plébániák-lelkészségek jelentéseire történő hivatkozásoknak tekintendők.

13 A Mária-enciklopédia adatgyűjtésével szinte párhuzamosan készült a Főegyházmegye 1950-es sematizmusa, melynek kézirata szintén kiadatlanul, a fiókban maradt. Az anyagot a forrásközléshez és az adatok összegzéséhez is felhasználtuk, ismertetésére a későbbiekben még visszatérünk.

14 A két új, őszi Mária-ünnep terjedésében és megerősödésében nagy szerepe volt XIII. Leó pápának: Rózsafüzér Királynéja (Olvasós Boldogasszony, október 7.) 1572-es eredetű ünnepe (a törökök elleni győzedelmes lepantói csata emlékére) az ünnep rangjának 1887-es emelése után terjedt különösen, Magyarok Nagyasszonya (október 8.) megünneplésére pedig 1896-ban adott engedélyt a pápa, a magyarországi millenniumi ünnepségek egyik emlékeként.

13 2.) A PLÉBÁNIÁK ÉS LELKÉSZSÉGEK JELENTÉSEI