Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek 1784-es hagyatéki leltára - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 7. (Kalocsa, 2013)
I Bevezető: Főpapi életmód a 18. sz. második felében, Patachich Ádám kalocsai érsek 1784-ben kelt inventáriumának tükrében - I.1. A történelmi háttér: 18. századi újrakezdés és újjáépítés Kalocsán
1.1. A történelmi háttér: 18. századi újrakezdés és újjáépítés Kalocsán I. BEVEZETŐ: FŐPAPI ÉLETMÓD A 18. SZ. MÁSODIK FELÉBEN, PATACHICH ÁDÁM KALOCSAI ÉRSEK 1784 BEN KELT INVENTÁRIUMÁNAK TÜKRÉBEN 1.1. A történelmi háttér: 18. századi újrakezdés és újjáépítés Kalocsán A török uralom alatt komoly károkat szenvedett a kalocsai érsekség. Egykori székhelye, Kalocsa a törökkor végére teljesen elvesztette korábbi jelentőségét. Erről a folyamatról, a város fokozatos elnéptelenedéséről több történetírónk is megemlékezik. Bél Mátyás „Notitia Hungáriáé novae historico-geographica” című 1737-ben megjelenő művében így írt a város törökkori állapotáról: „Az így eltörölt város kezdett faluvá válni, bár régi hírneve folytán híres maradt, de oly nagy megbecsülésnek még a leghalványabb árnyékát sem tartotta meg.”1 A török kiűzését követően sem lett kedvezőbb az érseki székhely, az egyházmegye helyzete. A felszabadító háborúk és a Rákóczi szabadságharc idején további jelentős pusztulás következett. A Kalocsára visszatérő érsekek egyik legfontosabb feladata az érsekség újjáépítésének alapjául szolgáló jövedelmek megnyugtató rendezése volt, ami a török uralom alatt összekuszálódott birtokviszonyok rendezésével járt együtt. Az újjáépítő munkálatokra jótékony hatással volt, hogy Mária Terézia uralkodása idején megteremtődtek a gazdasági konszolidáció feltételei. A birtokperekből, akárcsak az újjáépítésből Kalocsa minden 18. századi főpásztorának ki kellett vennie a részét. Szűkös anyagi erőforrásaikat a trienti zsinat szellemében elsősorban a hitélet kereteinek megújítására fordították. Fontos feladatuknak tekintették a hitéleti célokat szolgáló épületek emelését, templomokat építtettek, plébániákat szerveztek. Ennek a folyamatnak részeként kezdődhetett meg Kalocsán a székesegyház, a szeminárium és a főpásztor legfontosabb munkatársai, a kanonokok lakóházainak építése. Az el-elakadó építkezéseket az érsekek nemegyszer családi vagyonuk mozgósításával tudták csak tovább lendíteni. A Tridentinum másik fontos rendelkezése a főpapok helyben lakását írta elő. Kalocsán ennek szellemében több kísérlet történt a török által megrongált érseki vár rendbe hozatalára és bővítésére, kényelmesebbé tételére. Az érseki rezidenciakérdés megnyugtató módon csak Patachich Ádám érseksége (1776-1784) idején rendeződött, amikor a ma is álló, a kor kívánalmainak megfelelő kalocsai érseki palota legnagyobb része felépült és lakhatóvá vált. Mind az egyházmegye, mind a székváros újjászületése elhúzódó és lassú folyamat volt. Kalocsáról még 1772-ben is Bél Mátyás leírásához nagyon hasonló jellemzést olvashatunk Karl Gottlieb Windisch „A magyar királyság politikai, földrajzi és történeti leírása” című művében. Leírása híven tükrözi azt a képet, ami a kortársakban élt az érseki székhellyel kapcsolatban: „Kalocsa, érsekek székhelye, ami nevét a városról kapta. A város egy mocsaras és ezért egészségtelen síkságon fekszik, a Dunánál. Hajdan nagyon ismert volt, és pompásan felépített, de a törökök teljesen elpusztították. Bővelkedik mindenféle halban és egyébként is jó táplálékban.”.2 A18. századvégére azonban, ha nem is nyerte vissza középkori pompáját Kalocsa, de sokat fejlődött, szépült, és kétségkívül meghatározó volt ebből a szempontból Patachich Ádám érseksége. A város 18. század végi részletes leírását Vályi András „Magyar Országnak leírása” című 1799-ben megjelent művének második kötetében találjuk. Itt már számos intézmény (érseki könyvtár, szeminárium, iskola, patika) és a városközpontban található kanonokházak is szerepelnek a felsorolásban. 1 Matthias Belii Notitia Hungáriáé novae geographico historica. Partis primae Cis-Danubianae. Tom III. Viennae, 1737. 581. o. Magyarul: Az új Magyarország történeti földrajzi leírása. Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye. In: Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból. (Bács-Kiskun megye múltjából VI.) Szerk.: Iványosi-Szabó Tibor, ford.: Szőts Rudolf. Budapest, 1982. 59. o. Ld. továbbiakban: Bél. 2 Karl Gottlieb Windisch: Politisch-, geographisch- und historische Beschreibung des Königreichs Hungarn. Pressburg, Auf Kosten der neuen Buchhandlung Anton Loewens. 1772. 474 o. Kalocsa leírása: 58-59 o. 11
