Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek 1784-es hagyatéki leltára - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 7. (Kalocsa, 2013)
I Bevezető: Főpapi életmód a 18. sz. második felében, Patachich Ádám kalocsai érsek 1784-ben kelt inventáriumának tükrében - I.10. Az inventárium főpapi öltözködéssel kapcsolatos adatai
BEVEZETŐ: FŐPAPI ÉLETMÓD A 18. SZ. MÁSODIK FELÉBEN kapcsolatos kérdésekben is megmutatkozott.69 Az egyházmegyék zsinatai, körlevelei, prédikációi és egyéb rendelkezései is többször foglalkoztak a témával. A katolikus papság, s ezen belül a főpapság viseleti darabjai alapvetően két nagy csoportba oszthatók: a liturgikus szertartásokon ill. azokon kívül használatos (magánájtatosságok alkalmával ill. a mindennapi életben használt) ún. klerikusi öltözékek csoportjába. Az inventáriumban mindkét csoporthoz tartozó darabok előfordulnak, igaz ugyan, hogy nem túl nagy számban. A liturgikus szertartásokon (szentmise, szentségek felvételéhez kapcsolódó szertartások) viselt ill. használatos textíliáknak mind anyagukban, mind formájukban méltónak kellett lenni ahhoz, hogy „a szentmise áldozatban láthatatlanul rejlő legmélyebb dolgok megfontolására serkentsék a híveket”.™ A leltárban szereplő liturgikus öltözetek nagy részénél csak a színüket, esetleg az anyagukat nevezték meg. Minden egyházi ünnepkörnek megvolt az előírt liturgikus színe, ami meghatározta az ilyenkor viselhető liturgikus öltözetek színét. Az inventáriumban szereplő liturgikus öltözetek alapanyaga gyakran volt selyem, brokát vagy damaszt. Mintájukról, díszítésükről nem sokat árul el a leltár. Az érseki kápolnánál szereplő fehér, piros (bordós) és ibolyakék miseruhák esetében lehet a mintázatra következtetni: miseruha selyemvirágokkal megjelöléssel szerepelnek. Ez esetleg színes selyemfonalas rátét-hímzés lehetett. A hímzett motívumokat ugyanis selyemfonallal rögzítették az alapszövethez. Az is lehetséges, hogy önmagában mintás selyemszövetről van szó, pl. damasztról, atlaszról vagy egyébről. A kalocsai érseki palota kápolnájában szereplő liturgikus öltözeteket feltehetően maga Patachich érsek használta. Ezt látszik igazolni, hogy nem nagy, több darabból álló ornátusokkal találkozunk a leltárban, hanem csak egyes darabokkal, albából is mindösszesen csak kettőt írtak itt össze, s dalmatikát, amit a szentmisén segédkező papok viseltek, egyetlen egyet sem leltároztak be itt. A kalocsai földszinti Szent Sebestyén kápolnában és a hajósi kastély kápolnájában is csak miseruhákat említ az inventárium. Szentmisék alkalmával a leltárban szereplő albákat és vállkendőket a miseruha alá vették fel. Az albát fehér övvel fogták össze. Az inventáriumban előforduló liturgikus és klerikus öltözethez tartozó viseleti darabok Piros selyem miseruha tartozékkal (Roth seidenes Messgewand mit zugehörr) 1 Kalocsai érseki palota, földszinti Szent Sebestyén kápolna Ibolyakék miseruha (Veigel blaues Messgewand) 1 ugyanott Zöld miseruha (Grünes Messgewand) 1 ugyanott Piros rendes miseruha (Rothes Ordinaire Messgewand) 1 ugyanott Fekete miseruha (Schwartzes Messgewand) 1 ugyanott Albák71 (Alben) 20 ugyanott Vállkendő (Schulter Tücher) 4 ugyanott Piros, gyapjúból készült öv72 (Lamelhaarnen rothe Gürthl) 1 ugyanott 69 Gárdonyi Máté: a papi élet reformja a Trienti Zsinat korában. Studia Theologica Budapestinensia 27. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának sorozata. Budapest, 2001.144 o. 131.-133. o. 70 Canones et decreta sacrosancti Oecumenici Concilii Tridentini... Regensburg, 1888. 108. o. Sessio XXII. quae est sexta sub Pio IV. Pont. Max., celebrata die XVII. Septembris MDLXII. Doctrina de Sacrificio Missae. 71 Bokáig érő, bő, fehér, övvel (cingulum) megkötött, szűk ujjú liturgikus ruha. Magyar Katolikus Lexikon. I. kötet, Budapest, 1993. 118. o. 72 A papi ruházat része. 10-12 cm széles, rojtokban végződő, széles szalag, melyet derékra kötve viselnek. A papságé fekete, püspöké és más egyházi méltóságé viola, bíborosé bíborszínű, a pápáé fehér. Az alba felkötésére is övét használnak, ami egy kettős, erős pamutzsinór. Általában fehér színű, a püspöké zöld. Magyar Katolikus Lexikon. II. kötet, Budapest, 1993. 238. o. 28
