Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek 1784-es hagyatéki leltára - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 7. (Kalocsa, 2013)
I Bevezető: Főpapi életmód a 18. sz. második felében, Patachich Ádám kalocsai érsek 1784-ben kelt inventáriumának tükrében - I.3. A forrás jellege, keletkezésének története
BEVEZETŐ: FŐPAPI ÉLETMÓD A 18. SZ. MÁSODIK FELÉBEN és az uradalmi gazdálkodás eszközeit, az állatállományt jelentette.18 Patachich Ádám érsek inventáriumában a leltár tárgyának megnevezésénél „dem Fundo insturcto gehörige Mobilien und Fahrnisse” megjelölést olvashatjuk, azaz a leltárban a „fundus instructushoz” tartozó ingóságok és berendezések kerültek rögzítésre. A törzsvagyonra vonatkozó adatok nem szerepelnek benne. Megtalálhatjuk viszont a kalocsai érseki palota akkor már álló központi épülettömbjének és keleti szárnyának, a hajósi érseki nyaraló kastélynak, valamint a főpásztor pesti lakásának leltári tételeit19. Ezen kívül szerepel benne az érseki rezidencia körül lakó érseki alkalmazottak lakásaiban, a különböző uradalmi műhelyekben, a Kalocsán és környékén található öt sörfőzőházban, két pálinkafőzőházban, huszonhét fogadóban, tizenegy malomban, hat mészárszéken, tehenészetekben, istállókban, a hajósi és bácsi vadasparkban lévő különféle eszközök és az állatállomány.20 A főpapi hagyatékok feletti rendelkezés joga az uralkodó által gyakorolt főkegyúri jogok közé tartozott hagyományosan. A király ezeket a jogait a Magyar Királyi Kamara által gyakorolta. Az egyházi javadalmat a főpásztor halála után a kamara által kijelölt világi gondnok kezelte, egészen az új egyházi vezető kinevezéséig.21 Patachich Ádám halála után csak 1787-ben került új főpásztor a kalocsai érseki székbe, Kollonich László személyében. Az egyházi javadalmak átadás-átvétele az előd halála után felvett jegyzékek és leltárak alapján történt. A főpapi hagyatékok körüli eljárás rendjét az ún. „Conventio Kollonichiana” szabályozta ebben az időszakban. Eszerint levonták a főpapok hagyatékából a temetési költségeket, a különféle érseki alkalmazottak bérét. A könyvek, kéziratok, az ún. házi felszerelés, mint pl. asztal-, konyha- és pincekészlet, bútorok a főpapi székben az elhunytat követő utódot illették meg. A templom (értelemszerűen ez püspöki- és érseki székhelyen székesegyházat jelentette) tulajdonába kerültek a liturgikus öltözetek és tárgyak, oltárkészletek. A hagyaték fennmaradó részét három egyenlő részre osztották: ebből egy rész a Vallásalapba22 került, a második részt várerődítési célokra kellett befizetni a kincstárba, s csak a fennmaradó harmadik részről rendelkezhetett a javadalmas.23 Patachich Ádám érsek 1784. július 19-i halálát követően a hagyatéki leltár 1784. szeptember 25- re, mintegy két hónap alatt készült el. Az összeírásban a káptalan részéről Teklics József bácsi Szent Pálról nevezett prépost vett részt, a Magyar Királyi Kamara részéről pedig Frauly Gábor, a Kamara zombori hivatalának ülnöke. Az inventárium végén még egy névvel találkozhatunk, Kováchich Ferenc pécsváradi prefektus nevével, aki magát aláírásában a kalocsai érsekség széküresedésének idejére kinevezett magyar királyi kamarai megbízottként jelölte meg. Az inventárium az egyházmegye múltjának, a kalocsai Érseki Palotának egy különleges időmetszetéről szól. A hagyatéki leltárban szereplő tárgyak a kalocsai főpapi udvar Patachich korabeli életének beszédes emlékei. Jelen tanulmányban elsősorban azt a főpapi életmódot szeretném bemutatni, mely az inventáriumot lapozgatva tárul elénk. Részletesebben a hagyatéki leltár azon részeivel foglalkozom, amelyek Patachich Ádám személyes élettereit jelentették. Az uradalomhoz tartozó malmok, fogadók és egyéb helyszínek, ill. az ott összeírt használati eszközök elemző vizsgálata külön tanulmány(ok) témája lehetne. 18 Dóka Klára: Egyházi birtokok Magyarországon a 18-19. században. Budapest, 1997. Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség. 31. o. Ld. továbbiakban: Dóka 19 Ennek pontos helyét egyelőre nem sikerült beazonosítani. 20 Dóka. 152. o. Összehasonlításképpen: 1784-ben Olearius Vilmos számvevő kimutatást készített „Összeírás a falvakban lévő jobbágytelkekről és egyéb címen birtokolt úrbéres területekről” címmel, melyben 30 uradalom által fenntartott kocsmát és vendégfogadót, két sörfőzőházat és három pálinkafőzőházat említ. 21 Boncz Ferenc: A katholikus főpapi hagyatékok körüli eljárás és erre vonatkozó főbb rendeletek. Budapest, 1878. 7., 21.o. Ld. továbbiakban: Boncz 22 III. Károly magyar király 1733-ban külön pénztárt (az ún. cassa parochorumot) létesített, melynek célja a nehéz anyagi körülmények között élő plébánosok és alsó papság helyzetének javítása volt. Ez a királyi intézkedés volt a kiindulópontja a Vallásalap keletkezésének. 1786-ban néhány feloszlatott szerzetesrend és eltörölt kolostorok javait is beolvasztották ide. A Vallásalap jövedelmeit katolikus istentiszteleti célokra, egyházi építkezésekre, papnevelő intézetek fenntartására, szegény plébánosok segélyezésére fordították. 23 Boncz. 26-27. o. 14
