Fischerné Grócz Zita - Lakatos Adél - Matula Imre (szerk.): Krisztus követségében. Missziók és misszionáriusok - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 5. (Kalocsa, 2010)
A jezsuiták és a kalocsai iskolanővérek kínai missziós tevékenysége 1922-1950 között
37 lajdonított dolgokat. A kommunisták kezdeti, békés hozzáállása talán annak is köszönhető volt, hogy Kékessy Imre S J. sikeresen kezelte az egyik kommunista vezető feleségét. A „viharfelhők” azonban fokozatosan gyűltek a misszió felett. Bár Tamingban béke volt és itt tovább folyhatott az iskolai oktatás, a misszióhoz tartozó, környékbeli falvakban működő külső kereszténységeket a kommunisták fokozatosan megszállták és felszámolták. Majd a jezsuiták városi épületeire is bejelentették igényüket. A kalocsai nővérek városon kívüli telepén lévő leányiskolájában pedig politikai iskolát nyitottak. A misszionáriusokat egyre sűrűbben keresték fel „beépített emberek”, akik „jóindulatúan” azt sugalmazták nekik, hogy hagyják el Tamingot, mert közeledik a kommunista hatalomátvétel. A szerzetesek nem tervezték a misz- szió elhagyását, de a nyugtalanító hírek hatására a misszió értékeit elkezdték biztonságosabb helyre menteni. Rendszeressé váltak a kommunisták hatására tartott bírálati gyűlések és népítéletek. 1946. szeptember 28-án Szarvas Miklóst (S. J.) és Maron Józsefet (S. J.) is néptörvényszék elé állították. Az általuk és a misszió által elkövetett „bűnökért” hatalmas, 47.5 millió jüan kártérítést állapítottak meg. Az összeget természetesen nem tudta kifizetni a misszió. Október elején a feldühödött tömeg teljesen kifosztatta a tamingi központot. Ennek hatására a misszió rendi elöljárója, Takács János S. J. elrendelte, hogy a jezsuiták és a kalocsai iskolanővérek, valamint a kisszeminaristák kisebb csoportokban hagyják el a misszió területét és Csangtöfuba, a milánói olasz szerzetesek által működtetett központba meneküljenek, mely még nem állt kommunista megszállás alatt. Innen kisebb csoportokra osztva, több missziós állomásra kerültek a magyarok. A kisszeminárium 1948-1953 között Pekingben működött tovább. Tamingban csak Takács János S. J., Koch István S. J., Tiszai Pál S. J., valamint a szabadon engedett Szarvas Miklós és Maron József maradt. 1946. november elején nagyarányú bombatámadás érte Tamingot, melynek következtében a misszió épületei is komolyan megrongálódtak. Koch István S. J. naplójában pontosan rögzítette az eseményeket és a keletkezett károkat: „A misszió bosszú frontja a Keleti utca északi és déli oldalán romokban hever. A frontnak kb. negyed része áll még ugyan, de megrokkanva, összevissza görbülve és repedezve. Újjáépítés nélkül alig lesz abból valami is használható. A nővérek lakása is alaposan ki van készítve. A főnöknő szobája lebombázva, a többi is majdnem mind lakatlan. Éttermük, konyhájuk és pincéjük ép. A jó Isten meghagyta azt, ami szükséges ahhoz, hogy tovább élhessünk. ” 1947. januárjában a még Tamingban maradó magyar jezsuiták is távozásra kényszerültek. A misszió déli központjából, Puyangból is menekülniük kellett a szerzeteseknek. A Szentszék 1947-ben Kínában hivatalosan felállította az egyházszervezetet. Taming egyházmegye lett, élére Lischerong Gáspárt (S. J.) nevezte ki, aki püspöki székét soha nem foglalhatta el. Néhány magyar jezsuitának sikerült visszajutnia a tamingi misszióba. 1947 tavaszától 1948 elejéig Takács János S. J. és Rab Pál S. J. még lelkipásztorkodott itt, keresztény családok bujtatták őket. Takács János nem egyszer gyékényszőnyegbe csavarva vagy lisztesládába rejtőzve vészelte át a házkutatásokat. Majd Takács János 1954-ig Jaschkó István mellett dolgozhatott a csangjüani kórházban. Lischerong Gáspár és Gömöri Pál Puyangban (Kaichow), Horváth Sándor pedig Csingfengben tevékenykedhetett még egy darabig. Legfőbb feladatuk a gyógyítás volt, ezt a kommunista hatóságok is engedték. A hittérítők emellett mindig is próbáltak lelkipásztorkodni, ami felett többé-kevésbé szemet hunytak az illetékes, területi kommunista vezetők. A Cor Unum c. jezsuita belső terjesztésű lap 1949 karácsonyán megjelenő első számában a következő híradást olvashatjuk a még Taming környékén működő ma
