Fischerné Grócz Zita - Lakatos Adél - Matula Imre (szerk.): Krisztus követségében. Missziók és misszionáriusok - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 5. (Kalocsa, 2010)

A jezsuiták és a kalocsai iskolanővérek kínai missziós tevékenysége 1922-1950 között

A hittérítők szabad letelepedése a 19. század köze­pén, az ópiumháborúkat lezáró, Kína számára előnyte­len feltételeket diktáló békeszerződések révén vált lehe­tővé, melyek megteremtették az egyes keresztény egyhá­zak kínai működésének jogi kereteit is. Az országot lé­nyegében felosztották egymás között a szerzetesrendek, a jezsuiták, a ferencesek, a domonkosok, a lazaristák és a Párizsi Külmissziós Társaság. Ha újabb szerzetesrend is vállalkozott a hittérítésre, az egyes missziókat további részekre darabolták. 1911-ben a császárság megdöntése, majd 1912. janu­ár 1-én a köztársaság kikiáltása után zűrzavaros, polgár- háborús időszak köszöntött Kínára, mely a hitterjesztés ügyét is kedvezőtlenül befolyásolta. A hitterjesztés új lendülete az I. világháború után és hatása Magyaroszágra A katolikus egyház Jézus tanításának tükrében mindig fontos feladatának tartotta az evan­gélium örömhírének terjesztését [„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népe­ket...”, Máté 28, 19-20.]. A hitterjesztők (misszionáriusok) elsősorban a különböző szerze­tesrendek tagjai közül kerültek ki. Különösen aktívak voltak ezen a téren a jezsuiták ill. a fe­rencesek. Az I. világháborút megelőzően a missziós munka változó lendülettel folyt az egyes országokban, később a háborús körülmények sok helyütt derékba törték a kezdeményezése­ket. Az 1920-as évektől a hitterjesztés új lendületet kapott XI. Pius pápának (1922-1939) kö­szönhetően, akit emiatt missziós pápaként is emlegettek. XI. Pius rendelkezéseivel új alapra helyezte a hitterjesztés ügyét. Pápaságának első évében, 1922-ben adta ki a „Hitterjesztés Ke­gyes Művének előmozdításáról” című körlevelét, melyben megfogalmazta, hogy a római pá­páknak különösen nagy gondot kell fordítaniuk arra, hogy itt a Földön terjesszék Jézus Krisz­tus országát és keressék a lelkek üdvösségét. Meghatározta a Hitterjesztés Művének szerve­zeti felépítését és általános szabályait. Kiemelte két másik egyesület, a Jézus Gyermeksége és Szent Péter apostol Művének fontosságát. Az egyes európai országokban erre a három szerve­zetre építve sikerült a missziók ügyét széles körben népszerűsíteni. XI. Pius 1926-os „Rerum Ecclesiae gestarum” kezdetű enciklikája szintén a missziók támogatásáról szólt. A pápa rész­letesen foglalkozott a bennszülött papság kinevelésének fontosságával, mely nélkül az egyház nem épülhet szilárd alapokra az újonnan megtérő országokban, e nélkül a megkezdett apos­toli munka befejezetlen marad. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a hívekben tudatosítani kell mennyire fontos, hogy lelkesedéssel, állhatatos imádsággal és végül bőkezű adományokkal is támogassák a missziók ügyét. Javasolta, hogy alapítsák meg a papi misszió-egyesületet (Unió Cleri pro Missionibus). Felhívta a figyelmet a Szent Péter apostol Művére, melyet kifejezet­ten a bennszülött papság képzésének támogatására alapítottak. Az egyesület égi pártfogójá­nak azt a gyermek Jézusról elnevezett Szent Terézt választotta, aki a zárdái életében kitartóan imádkozott a missziókért és a misszionáriusokért. Pagoda bejáratát őrző Fo-oroszlán

Next

/
Oldalképek
Tartalom