Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
Bevezető
BEVEZETŐ 2004 novemberében Zajezdai báró Patachich Ádám, kalocsai érsek (1776-1784) halálának 220. évfordulójára emlékeztünk, akinek munkássága kiemelkedő jelentőségű az érsekség történetében. Személyében olyan művelt, széles látókörű főpapot kapott az egyházmegye, akire joggal tekinthet fel az utókor. Kalocsára érkezve nagybátyja, Patachich Gábor érsek (1733-1745) nyomdokain haladt tovább, s folytatta azt az alapító-újjáépítő tevékenységet, melynek célja a török korban elnéptelenedett érseki székváros és egyházmegye felemelése volt. Katona István kanonok-történetíró a 19. század elején így írt erről: „Nagybátyot s öccsét is a jósors óvja bizonnyal: hogy, mit az ős kezdett, megkoronázza utód. ” Patachich Ádám érseki kinevezésével együtt, az érsek javaslatára született meg az a királyi oklevél, amely a Főszékesegyházi Káptalan stallumainak számát a korábbi öt helyett tízre növelte, és gondosan rögzítette a kanonokok járandóságát, a székesegyház és a szeminárium javadalmazását. Patachich idején épült fel az új érseki rezidencia, melynek keleti szárnyában kapott helyet az általa alapított, mára világhírűvé vált Főszékesegyházi Könyvtár. Ugyancsak az ő idején épültek azok a kanonokházak, melyek az érseki kastéllyal együtt máig is meghatározzák a város barokk főterének arculatát. Irodalmi munkásságának, latin nyelvű költészetének kéziratos emlékeit, páratlan könyvgyűjteményét őrzi a Főszékesegyházi Könyvtár, liturgikus tárgyait-ruháit az Érseki Kincstár és a kalocsai Főszékesegyház, s az általa építtetett érseki palotában még ma is láthatóak az eredeti enteriőr-berendezés egyes részei. A 2004. november 17-én rendezett emléknapon egyrészt az érsek székfoglalására, másrészt halálára is emlékeztünk (székfoglalása 1776. november 17-én történt, halálának pontos dátuma 1784. július 19.), s a konferencia és kiállítás a gazdag életút főbb eseményeit, értékeit kívánta bemutatni, feleleveníteni. Kötetünk több mint egy évvel az emléknap után jelenik meg, és anyaga időközben örvendetes módon gyarapodott néhány olyan tanulmány szövegével, mely a konferencián előadás formájában még nem hangzott el. A könyv legterjedelmesebb részét alkotó előadások-tanulmányok célja, hogy Patachich Ádám életútját bemutassák. A cél érdekében felidézik a korszak legfontosabb egyháztörténeti folyamatait, majd két részletben (ifjúkor, főpapi tevékenység) áttekintik Patachich életrajzát. A további előadások-tanulmányok azután az életmű egy-egy szeletét tárgyalják, megragadva és körüljárva a legfontosabb csomópontokat: ilyen a zene és a színház iránti rajongás, a könyvek szeretete és a tudományok tisztelete, mely Patachich könyvtárának gyűjtési elveiben is megmutatkozott, továbbá fogékonysága és jó érzéke az örök isteni dicsőséget tükröző esztétikum iránt, melyről az általa Nagyváradon és Kalocsán felépített egyházi épületek vallanak. A kötetben nemcsak tanulmányokat adunk közre, hanem szeretnénk a kiállítás és az emléknap eseményeit is felidézni, ill. megörökíteni. Úgy gondoljuk, hogy a kiállításon bemutatott tárgyak leírása, a konferencia előestéjén rendezett koncert műsorának és szövegeinek (köztük Patachich verseinek) közlése, valamint a könyvet záró, az emléknaphoz kapcsolódó fotókból összeállított melléklet mind-mind hozzájárulhat ahhoz, hogy tovább színesedjen, és még személyesebbé váljon az a kép, mely az előadások olvasása nyomán Patachich Ádám érsekről bennünk kibontakozott. Kalocsa, 2005. december Lakatos Adél 9
