Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
A. A konferencia előadásai-tanulmányok - 2. Tóth Tamás: Az ifjú Patachich Ádám -út a püspöki székig (1716-1759)
2.) Tóth Tamás: Az ifjú Patachich Ádám... (1716-1759) 2.) Tóth Tamás: Az ifjú Patachich Adám - út a püspöki székig (1716-1759) 1.) Születésének „rejtvénye” Zajezdai Patachich Adám Sándor1 ifjúkoráról sajnos keveset tudunk.2 A történészek között még a születés helye és ideje is vitatott. A kortárs Katona István (1732-181 1) a jeles esemény időpontját 1717. február 18-ára tette.3 Mások azonban az 1715. február 18-ai dátumot állapították meg.4 Csak kevesen gondoltak a közbeeső 1716-os esztendőre: az egyik a német Andreas Steinhuber bíboros, aki a római Collegium Germanicum et Hungaricum történetének megírója és az ott őrzött dokumentumok jó ismerője volt,5 a másik pedig a horvát Pavao Macek, a legújabb Patachich genealógia szerzője.6 Az igazság legalábbis hozzávetőleges kiderítéséhez két fontos forrás áll a rendelkezésünkre. Az egyik a római Collegium Germanicum et Hungaricum Anyakönyve, amely megjegyzi, hogy Patachich Ádámot „baptizatus 18. Februarii 1716”,7 azaz 1716. február 18-án keresztelték meg. A másik ezzel teljesen egybevágó forrás annak a keresztlevélnek a másolata, amelyet Patachich püspöki processzusához kapcsoltak, amelyet a bécsi nunciatúrán váradi kinevezése után a pápai megerősítés elnyerése végett vettek fel.8 Az 1717-es évet ezek alapján tehát biztonsággal kizárhatjuk. Készülő doktori disszertációm anyagának részét képezi az itt közölt dolgozat. A munka várható címe: La rinascita della Chiesa d’Ungheria dopo la conquista turca nell’attivitá di Gábor Patachich e di Adám Patachich, Arcivescovi di Kalocsa-Bács (1733-1784) [A magyar Egyház török idők utáni újjászületése Patachich Gábor és Patachich Adám Kalocsa-bácsi érsekek tevékenységének tükrében (1733-1784)]. Róma, Pápai Gergely Egyetem, Egyháztörténelem és Kulturális Javak Kar. Relátor: P. Luigi Mezzadri CM. 2 Patachich Adám a XIV. századig visszavezethető horvátországi Patachich (Pataőió) nemesi családnak azon ágából származott, amelynek tagjai 1735-ban kapták meg a bárói címet. Nagybátyja, Patachich Gábor érsek (1733-1745) a másik ágból származott, amelynek tagjai 1708-től bárói, 1735-től grófi címet viseltek. 3 KATONA S. [= KATONA I.], Historia metropolitanae Colocensis Ecclesiae. Colocae 1800sk. Vol. II. Cap. CLXIV.; A tanulmányban többször is idézett műveket a továbbiakban csak a szerző nevével ill. szerkesztett müveknél a cím elejével rövidítem. Az ettől eltérő idézési módot külön jelzem. 4 GÁNÓCZY A., Episcopi Varadinensis. Viennae Austriae 1776. II. 464.; BUNYITAY V., MÁLNÁSI Ö., A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. Debrecen 1935. IV. 319.; Patachich Adám 460. In: SZINNYEI J. Magyar írók élete és munkái. Budapest 1905. (Reprint: Budapest 1980sk.) X. 460-464.; KATONA I., A kalocsai érseki egyház története. Kalocsa 2001sk. Ford. TAKÁCS J., szerk. ROMSICS I., Thoroczkay G.; ell. és a jegyzeteket írta Tóth G. II. CLXXXIX., 969. jegyzet; Patachich Ádám. In: Magyar Nagylexikon. 14. Főszerk. BÁRÁNY L-NÉ. Budapest 2002. 581.; TAKÁCS E., TAKÁCS E., Patachich Ádám Sándor. In: Magyar Katolikus Lexikon. Szerk. DlÓSl. 10. Budapest 2005. 662. STEINHUBER A., Geschichte des Kollegium Germanikum Hungarikum in Rom. Freiburg in Br. 1906. II. 365. 6 MaCek P., Rod Patacica od Zajezde. Rodoslovna rasprava [A Zajezdai Patachich nemzetség. Áttekintő genealógia]. Zagreb 2004. 24., 152., 202. Archiv des Collegium Germanicum et Hungaricum (ACGU, Róma, Hist. 2, Nr. 451.; Lásd még: Marticula et Acta Hungarorum in universitatibus studentium. 2. Roma, Collegium Germanicum et Hungaricum. 1. Matricula (1559-1917). A római Collegium Germanicum et Hungaricum magyarországi tanulóinak anyakönyve és iratai. I. Anyakönyv (1559-1917). Coll. et ed. VERESS A. [= VERESS E.]. Budapest 1917. (= Fontes Rerum Hungaricarum. Magyar Történelmi Források. II.) 154. (Továbbiakban: Veress.) g Dátuma 1732. szeptember 25. Archivio Segreto Vaticano (ASV, Vatikánváros) Arch. Concist., Processus Concist., 148, föl. 313. 15
