Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
A. A konferencia előadásai-tanulmányok - 7. Fischerné Grócz Zita: Patachich Ádám könyvtára
A.) A KONFERENCIA ELŐADÁSAI - TANULMÁNYOK Kalocsai érsekségének nyolc éve alatt jelentősen növekedett könyveinek száma, halálakor 1784-ben már 18.992 kötetet számlált16. Ugyanebben az évben kelt ajándékozási okmányában könyveit utódaira hagyományozta, hogy azokat a főszékesegyházzal és a káptalannal együtt birtokolják: „... Emlékeztetőül adjuk a jelenlévőknek, akiknek ez érdekük, hogy mi, ezen érseki egyházmegyének gyarapodásáról gondoskodni akarván, az egykor már létező Kalocsai Káptalani Könyvtárat a mienkkel összekapcsoljuk és így a mienket ugyanazon káptalani könyvtárral egyesítve utódainknak a kalocsai érsekeknek, a kalocsai Főszékesegyháznak és annak Káptalanjának adtuk, adományoztuk és juttattuk a közjognak megfelelő használatra, élvezetre és birtoklásra örökre és visszavonhatatlanul. Adományozzuk és juttatjuk úgy, hogy abból senki bármit is eltulajdoníthatna, vagy azt a jövőben elmozdíthatná arról a helyről, amelyet mi saját költségünkön annak készítettünk...Kelt Kalocsán, 1784. június 18.” Az érsek az alapítás után három nappal, június 21-én írta végrendeletét, melyben könyvtárosairól és a könyvtár jövőbeni gyarapításáról is gondoskodott. 13.000 forintos alapítványt bízott a káptalanra, abból a célból, hogy a kamatokból biztosítva legyen az új könyvek beszerzése, valamint a könyvtárosok állandó fizetése.17 Patachich Adám könyvtárszervező tevékenysége jövőt építő tevékenységnek bizonyult, hiszen olyan gazdag könyvtárat hagyott az utókorra, mely méltán vált világhírűvé. Barokk olvasóterme Kalocsa, az érseki székváros és egyben a Dél-alföldi régió egyik kiemelkedő látványossága, melyet évente több ezren keresnek fel. Ritkaságai miatt pedig fontos forrása a tudományos kutatásoknak, a könyv- és könyvtártörténet iránt érdeklődőknek. 16 17 Kékesi JÁNOS: A kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár. 1784-1964. Kézirat. Kalocsa, 1964. 7. U.o. 9. 74
