Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
A. A konferencia előadásai-tanulmányok - 6. Jernyei Kiss János: Patachich Ádám és a kalocsai érseki rezidencia
A.) A KONFERENCIA ELŐADÁSAI - TANULMÁNYOK végrehajtani, mégis késő barokk építészetünk egyik legjelentősebb alkotása lett.2 A nagy költséggel felépített palotát azonban Patachich már nem élvezhette: 1776-ban az uralkodó új méltóságba, a kalocsai érseki székbe emelte. Kalocsán újabb feladatok várták. A székesegyház méltóságteljes épülete, amelynek építése javarészt nagybátyjának Patachich Gábornak (1733-1745) köszönhető, már teljes pompájában állt, elődeinek azonban még nem állt módjában megfelelő érseki rezidenciáról gondoskodni.3 A kalocsai érsekek középkori palotája a törökök kiűzésének hadműveletei során szenvedett károkat. Csáky Imre (1710-1732) felújította és bővítette is a régi épületet, amelyet Bél Mátyás leírásából és a Batthyány-album egyik rajzáról ismerünk. Az új palota építését Batthyány József (1760-1776) kezdeményezte, aki ez ügyben 1773-ban Oszwald Gáspár kegyesrendi építésszel, a váci püspöki uradalom építési igazgatójával tárgyalt. A régi érseki lakot 1775 májusában lebontották és ünnepélyes alapkőletétellel megkezdték az új rezidencia munkálatait. 1776 januárjában azonban Patachich Ádám Kalocsára érkeztével az érseki lakóhely építéstörténete új fordulatot vett: terveit az új érsek a számára oly kedves nagyváradi püspöki palota mintája nyomán Kronovetter Lipót Antal uradalmi mérnökkel dolgoztatta ki. Az építkezés gyorsan haladt, és a nyugati szárny kivételével 1780-ra, a könyvtár beköltöztetésének idejére be is fejeződött. A nyugati szárny, amely az érseki adminisztráció és a levéltár termeit foglalta magába, csak később, Kollonich László idején (1787-1817) Joseph Tallher kamarai építész terve alapján épült ki. A kalocsai palota, akárcsak előképe, a nagyváradi, az "U" alaprajzú kastélyok magyarországi típusának jellegzetes elrendezését követi: főépületéhez hátrafelé nyúló szárnyak csatlakoznak. Az udvarba vezető, dongaboltozatos kocsibehajtóból szűk lépcsőterü, kétkarú feljárók vezetnek a fő szintre, az első emeletre. A főépület középpontjában a díszterem áll, amely két szimmetrikus félre osztja díszlakosztály helyiségeinek sorát, és amelyeknek használatát az udvar felől kialakított közlekedőfolyosó segíti. Ez a diszpozíció vidéki reziedenciáink körében a Grassalkovich-típusú kastélyokkal terjedt el. A nagyváradi palota mintaképként való felhasználása még szembetűnőbb a homlokzaton. Háromrizalitos tömegtagolással, a középrizalit sarkainak lekerekítésével, oromzattal és magas manzárdtetővel való kiemelésével találkozhatunk, hasonló a lábazatszerűen kialakított, sávozott földszint és a pilaszterrenddel illétve lizénasorral egybekapcsolt fő- és félemelet kompozíciója. A Nagyváradról ismerős tagolóelemek kisebb méretekben, leegyszerűsített részletformákkal köszönnek vissza a kalocsai homlokzaton. Az időközben megváltozott ízlés követelményeihez alkalmazkodva határozottabban klasszicizáló részleteket is láthatunk: néhány ablakot és a mellékkapukat timpanon koronázza, az üres felületeket táblák töltik ki. A palota tervéből maga Patachich Ádám nyilvánvalóan azért építtette meg csak a főépületet és a keleti szárnyat, hogy az építkezés minél gyorsabban befejeződjék, és a berendezés és a dekoráció munkálatai is elkezdődhessenek. A palota freskódekorációjának elkészítését kora egyik legnagyobb festőjére, Franz Anton Maulbertschre bízta, aki 1783 őszén a „Kleines Cabinet” mennyezetképével kezdte 2 Bíró JÓZSEF: Nagyvárad barokk és neoklasszikus művészeti emlékei. Budapest, 1932 57-67. KELÉNYI György: Franz Anton Hillebrandt. (Művészettörténeti füzetek 10.) Budapest, 1976, 26-33. JERNYEI KISS JÁNOS: a kalocsai érseki székesegyház és rezidencia megújulása a 18. században, in: KOSZTA LÁSZLÓ (szerk.): Kalocsa történetéből. Kalocsa Város Önkormányzata, Kalocsa, 2000, 243-282. 68
