Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
A. A konferencia előadásai-tanulmányok - 5. Tóth Sándor Attila: Versek és versutalások a kalocsai árkászról, Patachich Ádám érsekről Zimányi Lajos piarista költő verseskönyvében
A.) A KONFERENCIA ELŐADÁSAI - TANULMÁNYOK sajnálatát fejezze ki, amiért messzi vidékre távozott. A levél zárlataként azzal ékelődik, hogyha ennyi olvasás nem volt elegendő, még sok olvasnivalót fog küldeni, melyek ebben a versmértékben szólalnak meg. * Az Epistolae címszó alatt futó gyűjtemény XI. darabja egy ekloga, melyet az 1779-ben Kalocsán a piarista iskola rektori hivatalát betöltő Belloth József piaristának ajánl: Ecloga, losepho Belloth e S. P. Rectori Colocensi 1779. oblata.'5 A költemény jegyzetében feloldja, vajon kiket is rejtenek a használt allegorikus pásztomevek. így Alcon személye mögött Belloth József bújik meg, aki - a jegyzet szerint - az isteni és az emberi tudományokban igen jártas férfiú. Daphis nem más, mint a kalocsaiak igen kiváló érseke (mit tudjuk, a római Arcadia Academia tagja), Patachich Adám, Alexis pedig Gaslevich rendfőnök- helyettes. Lycidas maga a költő, Meliboeus pedig valaki a piarista iskolából, akinek buzdítására írta ezt az eklogát.15 16 17 Az említett nevek azonban Lycidas (vagyis a költő) és Melibaeus (azaz a diák) kivételével csak a szövegben fordulnak elő, ugyanis valójában ők a költemény párbeszédet folytató szereplői. A szöveg szerint tehát a tanár és a diák beszélget a pásztori vers ismérvei alatt egymással. A párbeszédet Melibaeus (a diák) kezdi, mellyel Zimányi a pásztori (vergiliusi) környezetet is megteremti. Melibaeus aziránt érdeklődik, hogy Lycidas (az allegória szerint a költő) miért nem arra a sziklára telepedett le, ahonnan az elkószáló kecskéket is látni, mert mindketten azért jöttek ide, hogy egyikük könnyed verssorokat mondjon, a másikuk pedig azt mezei nádsípon kísérje. Lycidas válaszában azt mondja, illik Melibaeusnak őt követnie, akár a meredek hegy mohlepte csúcsára mennek, akár a mély barlang legyen is úti céljuk. A csúcsról a völgybe tekintve mutatja társának a féktelen Africust s a süvítő Boreast; itt mindkettő vak dühét csak nevetni lehet, s a bürökszár-síp is versenyezhet velük. Hegyeikben Lycidas-szal csak Ioalas versenyezhet - mondja Melibaeus. Talán azért küzd, hogy a nagy Pánt győzze le énekével? - kérdezi Lycidas. Ha vannak is Mopsus-szal vitái, kezdje csak el - bíztatja társa. Ha Ceres és Pales pásztoristen állandó tisztségeit komponálja (meditaris'1) is, ha Daphnis dicséretét vagy Amaryllis szerelmi tüzét, kezdje csak el: a szétszéledt nyájra addig Corydon fog vigyázni. Lycidas azt mondja, hogy ezeket a verseket (verssorokat) a minap már beírta egy fa kérgébe; meg fogja próbálni, Iolas majd később versenyez vele. Ahogy a kutyák elől kitérnek a kutyakölykök, s anyjuk elöl a kiskecskék, a hajlékony fűzfa a pálma elöl, a galagonya a ciprus elöl, úgy tér ki társa ítélete szerint előle Iolas, mert a nárdus sem tűri, hogyha a vörös rózsabokorhoz fűzik. Lycidas azonban társát csendre inti, s azt mondja, talán jobb lenne titkon bemenni a barlangba, ahol a minap az érdemleges tisztségekkel felruházott Alconról (Belloth József) énekeltek a fiatal völgyi nimfák (Napaea). O is ezt fogja tenni, s erejüket hívja tanúként. Belekezdve a történetbe (dalba) egy látomást idéz fel, amikor az édesanya a fiút kezével ölelve s az isteneket és a boldog csillagokat szólítva néhány szót szól. Ebben azt mondja (jövendöli), hogy könnytelen fogja elhagyni az eddig lakott kalibát, s szívesen fogja átlépni az Olympus (az Ég) szokatlan küszöbét, amikor látja, 15 Uő., uo. 249-253. 16 Jegyzete a következő: ,JSub Alconis Persona lalel illem Iosephus Belloth, Vir divinis humanisque Scientiis vere cultissimus; sub Daphnidis: Excellentissimus Colocensium Praecul e L. B. PATACHICH; sub Alexicis, Re[vere]ndissimus GASLEVICH Vicarius Generalis; sub Lycidae Poeta; sub Meliboei, quidam e Scholis Piis, cuius hortatu isthaec conscripta et Ecloga." 17 Vergiliusi szóhasználat. 64
