Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
A. A konferencia előadásai-tanulmányok - 5. Tóth Sándor Attila: Versek és versutalások a kalocsai árkászról, Patachich Ádám érsekről Zimányi Lajos piarista költő verseskönyvében
5.) Tóth Sándor Attila: Versek és versutalások... * Patachich Ádám, a kor híres művészetpártoló főpapja mintegy nyolc évet töltve Kalocsán, miközben a budai egyetem tanácsának igazgatói posztját is betöltötte, s gyakran tartózkodott Budán, 1784-ben elhunyt. Zimányi a kötet ötvenhatodik ódájában (Ode LVL) szép gyászverssel búcsúztatja az érseket - In obitu Excel. Colocensium Archi-Episcopi A. e L. B. Patachich 1784} Quis lympham capiti dabit Notro? Luminibus quis lacrimas dabit? Ut noctu atque diu fleam. Sic turtur vidua sub platano solet, Sic cygnus moriens solet, Sic et lusciniae lingua queri solet. Eheu saeva dolor dolor! Iam magnus Patachich occidit, occidit! Exanguis Patachich iacet! Custos ille iacet Mercurialium Aque ingens decus artium. Sacris ille iacet Religionibus Aeternum memorablis Praeses, lustitiae non violabilis Iudex ille iacet. Iacet, Cuius praesidio barbita dulcius Concentus geminaverant; In cuius gremio Dia Fides probe Semper tuta quieverat. In cuius Themidi perfugium sinu Astraeaeque fuit iuge. Iam nunc muta iacent, eheu! omnia, Quis lympham capiti dabit Nostro? luminibus quis lacrimas dabit? Ut noctu atque diu fleam. Sic turtur vidua sub platano solet, Sic cygnus moriens solet, Sic et lusciniae lingua queri solet. Eheu saeve dolor, dolor\ [„Ki fogja fejünkre feladni a keresztvizet? Ki csal majd szemünkre könnyeket? Merthogy éjjel és nappal siratom. így szokott jajveszékelni az elárvult gerlice a platánfa alatt, így tesz a haldokló hattyú vagy a csalogány beszéde. Jaj, kegyetlen fájdalom és kín! A nagy Patachich meghalt, nincs többé! A halott Patachich kiterítve fekszik. Holtan fekszik a Mercuriushoz tartozók védője, és a művészetek igen nagy éke. Halva fekszik a szent vallásosságnak örök emlékezetű kormányzója, kiterítve fekszik az Igazság sérthetetlen bírája. Halva fekszik, akinek oltalma alatt a lantok kedvesebben kettőzték meg hangjukat; akinek ölében az istenhit mindig biztos oltalmat talált, akinek ölében Themis számára is állandóan volt menedék, és Astraeának is. Már, jaj, ők is mindannyian némák. Hát most 8 8 ZIMÁNYI, 1784. 80-81. 61
