Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
A. A konferencia előadásai-tanulmányok - 5. Tóth Sándor Attila: Versek és versutalások a kalocsai árkászról, Patachich Ádám érsekről Zimányi Lajos piarista költő verseskönyvében
A.) A KONFERENCIA ELŐADÁSAI - TANULMÁNYOK Quo mihi Patronos nimia conquirere cura? Dedico Lectori meque librosque meos. A következő lapon a cenzorok (Magyar Ignác váci kanonok és Lafftsák Mátyás egyházdoktor) jóváhagyása - Approbatio censorum - olvasható, akik a szöveg szerint semmi olyat nem találtak a piarista Zimányi Lajos verseskönyvében, mely a józanész és az erkölcsök tisztaságának ártott volna, sőt, a szerző igen ízléses érzései jelesen kiműveltek, igen kimunkált versmértékben megfogalmazottak, és a kötet igazán érdemes arra, hogy a közönség is megismerje. A tetszésnyilvánítás között helyet kap Szerdahely Gábor nyitrai püspök véleménye is, aki szintén a jó erkölcsök követését dicséri a kötetben, valamint az ízlésesen kifejtett érzéseket, s szintén kiadásra javasolja. E közlemények után következnek költeményei, elsőként az ódák. 2.) Az Ódák könyve A 18. századi piarista ódaköltészet olyan mesterekkel büszkélkedhet, mint Hannulik János, kit nemes egyszerűséggel Varga László könyvében a 18. század Horatiusaként emlegetett.3 Zimányi ódái verstermése mind tematikájában, mind pedig mennyiségében elmarad az általa is csodált Hannulikétól, s formai szempontból sem mutat oly tisztaságot, a szerző mégis igyekszik magasztos témákat és személyeket megverselni (megörökíteni) könyvében. Kötetében az ódaformákat használó rész hatvannyolc verset tartalmaz, melyek témavilágát elsősorban kora jeles személyiségeihez intézett üdvözlő, dicsérő jellegű versek határozzák meg, melyek között néhány erkölcsi kérdéssel, vagy a költészettel foglalkozó költeményt is találunk. A versek azonban életének az 1780 és az 1784 közötti időszakához kötődő eseményekre utalnak, s a Nyitrán, Pesten és Vácott töltött évek eseményeit ölelik fel: beszámolnak környezete mikro- és makró-világában történtekről, rendi, egyházi, mecénási és költői kapcsolatairól. E versek jellege határozza meg a kötet azon irányát, melyben a költemények legtöbbje valamilyen jeles személyt (államférfit, mecénást, költőtársat stb.) szólít meg. így Zimányi versben köszönti a hírneves mecénás-püspököt és érseket, a római Árkádia Akadémia-tag Patachich Ádámot is.4 5 Két költemény szól Patachich Ádámhoz: az egyikben (Ode XIII.) az 1776-ban kalocsai érsekké megválasztott főpapot ünnepli, a másikban (hatvanegyedik óda, Ode LXI.) viszont már az 1784-ben bekövetkezett haláláról szól. A kötet alkaioszi mértékű tizenharmadik ódája tehát a Nagyváradról Kalocsára érkező főpap beiktatásának alkalmát üdvözli - Ad exc[ellentimum] Adamum e L[iberis] B[aronibus] Patachich dum Mfagno] Varadino ad capessendas Colocensium Tiaras decederet.5 Nézzük azonban a szöveget: Est et remotis Vatibus illius Praesaga mens, quod nocte premit arbiter Sortis futurae vult; nec errant, Qui qui agitante Deo calescunt. 3 L. VARGA, 1938. 4 Patachichról 1. részletes monográfiánkat, TÓTH, 2004. 5 ZIMÁNYI, 1784. 22-25. „A bárói rendből való jeles Patachich Ádámhoz, amikor Nagyváradról Kalocsára ment az érseki süveg átvételére.” 56
