Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
A. A konferencia előadásai-tanulmányok - 4. Kilián István: Iskolai színjátszás Patachich püspök idejében Nagyváradon és Kalocsán
A.) A KONFERENCIA ELŐADÁSAI - TANULMÁNYOK 3.) Nagyváradi színjátékok és drámai aktusok a liturgiában A színháznak természetesen kapcsolata volt az iskolával is. Ismeretes, hogy Szent Gergely pápa volt a kisdiákok, a parvisták és a principisták védöszentje. Ekkor a kisdiákok többnyire jelmezekben, katonaruhában kivonultak a határba, s ott vígan töltötték el valamiféle katonás játékkal a napot.12 Ennek a szokásnak, mint a barokkban szinte mindennek, teátrális vonatkozásai is voltak. Ezért következetesen gyűjtjük a Gergely napi kivonulások adatait még akkor is, ha a XVIII. század második felében éppen ezek teatralitása már megszűnni látszik. Vízkereszt napján Marosvásárhelyt a jezsuita paptanárok a hívek otthonait meglátogatták, hogy házaikat áldásban részesítsék. Ez általában ma is országszerte ismert liturgikus aktus. A XVIII. században azonban velük együtt pásztor- és királyjelmezbe öltöztetett ifjak is kivonultak, hogy a házaknál köszöntő verseket mondjanak.13 Nagyváradon a betlehemezés szokására egyelőre adatokat alig találtunk, legfeljebb annyit, hogy karácsony vigíliáján a gyermek Jézust ábrázoló szobrot bölcsőben vagy jászolban kitették a főoltárra vagy az oltár közelébe, s melléje Mária, József és az őt köszöntő pásztorok szobrait helyezték. Vízkereszt napján természetesen a pásztorszobrokat elvették onnan, s helyükbe a három király került.14 A karácsonyi ünnepkör elmúltával ezeket a szobrokat elvették az oltárról vagy annak közeléből, s újból csak a legközelebbi karácsony vigíliáján tették ki azokat. A szobrok elvitelére itt is találtunk utalást.15 Sokkal több adat olvasható a Gergely napi kivonulásokról. A XVII-XVIII. században a jezsuita iskolának is voltak a színi előadásokon kívül más, profán, teátrális ünnepségei. Ezek közé tartozott a március 12-én ünnepelt Gergely napi rendezvény. Ilyenek voltak még a különböző farsangi összejövetelek, a bizonyos alkalmakhoz kötött játékok, a májusi zöld ág állítás szokása. Dömötör Tekla szerint a gergelyezés ismert jelenség Európában. Ezen a napon fejeződik be a téli időszak, s egyben kezdődik a tavaszi, mezőgazdasági munka is. Ezen a napon - írja Dömötör Tekla - Gergely pápát, az iskolák patrónusát püspöki ruhában személyesítették meg, az iskolások katonás rendben, néha lovon vonultak fel. Ezen a napon kirándulásokat is rendeztek.16 17 Dugonics is ír a kisdiákok Gergely napi kirándulásairól: Szent Gergely vitéze ő: ezt olyan vitézekrül mondgyák, kik erőtelenek. Szent Gergely napján régentén a kisdedek katonásdit játszottak és a várost körül járták vagy lovon, vagy némelyek gyalog. Villogtatták kardgyokat, de senkit se vágtak. Ezt még megtartották Medgyesen, és szemeimmel láttam, midőn ott 1767-ikben a hatodik iskolát tanítottam}1 Dömötör Tekla dramatikus formájú, alakoskodással egybekapcsolt köszöntő szokásnak tartja a gergelyjárás szokását. Bálint Sándor szerint a gergelyezés vagy a gergelyjárás a rekordáció egyik jellegzetes alkalma. Ez a szokás minálunk, Magyarországon is virágzott, ismerték a németek, az erdélyi és szepesi szászok, szlovákok és csehek is. A hagyomány 12 KILIÁN István: Vallásos és profán teátrális rendezvények a besztercebányai jezsuita iskolában (1648-1773.) MKSzle. 1999. 115.4.410-424. Kilián István: Liturgia és színjáték a marosvásárhelyi jezsuita iskolában. 1703-1763. Imádságos asszony. Erdélyi Zsuzsanna köszöntése. Tanulmányok Erdélyi Zsuzsanna tiszteletére. Gondolat Kiadói Kör-Európai Folklór Intézet, Budapest, 2003. 75-86. 13 Kilián 2003. 75-86. o. 14 1723. január 17. Licet fuerit festus Nominis Jesu, in altari tamen nil est mutatum, sed praesepe ut erat adorationem trium Magorum representans, relictum erat. (Diar SJ Varadino Olasziensis 1. 1.) 1729. január 13. In octava Epiphaniae depositum praesepe. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 35 v.) 16 DÖMÖTÖR TEKLA: Naptári ünnepek, népi színjátszás. Második kiadás. Budapest, 1979. 194. (Ld. továbbiakban: Dömötör) 17 Idézi Dömötör 195. 44
