Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
A. A konferencia előadásai-tanulmányok - 3. Lakatos Andor: Patachich Ádám mint főpap - a nagyváradi püspöki és kalocsai érseki széken (1759-784)
A.) A KONFERENCIA ELŐADÁSAI - TANULMÁNYOK zenekar vezetőjének. Ditters 1764. április 1-jén érkezett az új tagokkal Váradra. A zenekar hamarosan 34 személyből állt, akiknek kb. fele volt hivatásos művész, a többiek a zeneszerető kanonokok, a székesegyházi zenészek, ill. a püspöki udvar más tagjai közül kerültek ki. Négy énekes volt tagja a társulatnak, ők a zenekarban is játszottak, a zenészek egy része pedig énekelt is. Ditters öt éven át vezette a zenekart, és közben valóságos kis társulattá fejlesztette a csoportot. A fejlesztésben fontos szerepe volt a városban állomásozó Neukleingold ezrednek, az ezred parancsnoka, egy Hohenlohe-Schillingfürst herceg ui. lelkesen támogatta a zenekart, és így több tiszt, valamint a tisztek családtagjai-hozzátartozói is részt vettek az udvari színház működésében.23 A nagyváradi zenei színtársulat - a kor szokásainak megfelelően - főként névnapi és születésnapi bemutatókra készült, operákat és más zenés játékokat adott elő, s ezeken az ünnepi alkalmakon kívül hetente kétszer tartott kisebb koncerteket. Ditters minderről részletesen beszámolt önéletrajzában, és külön kiemelte, hogy a zenés daraboknak a kor szokásaitól eltérően latin volt a nyelve, mivel a püspökön, egy-két kanonokon és rajta kívül senki nem értett olaszul. A latin pedig ekkoriban a magyar nemesség beszélt nyelve volt, akik közül számosán látogatták az együttes előadásait. A püspöki udvar zenei eseményei tehát nyitottak voltak a város szélesebb közönsége számára. Patachich Adám szeretett volna valódi színházi körülményeket teremteni az előadásokhoz. Johann Michael Neumannal, a Bécsből Váradra érkezett püspöki építésszel elkészíttette egy kis színház tervrajzát, melyet a régi püspöki rezidencia egyik szalonjában rendeztek be. Neumann egyben a színház díszlettervezője is volt.24 25 Korábban már említettük, hogy a püspök vidéki rezidenciáján, Püspökiben is építtetett egy színpadot, s a színházterem természetesen újonnan épített palotájában is hangsúlyos szerepet kapott volna, ennek befejezésére azonban Patachich váradi püspökségének idején már nem került sor. Közel öt éve működött már a zenekar, amikor Patachich püspök egy feljelentés eredményeként levelet kapott a bécsi udvarból, melynek írója von Pichler báró, Mária Terézia titkára volt. A báró kifejtette, hogy a feljelentő személy (feltehetően egy váradi kanonok) jelzése szerint a püspöki udvar elvilágiasodott, a színházban advent és böjt idején is komédiákat játszanak, s a katonasággal együtt tartott álarcos bálok és jelmezes felvonulások megbotránkoztatják a város papságát. A királynő vizsgálóbizottság kiküldését helyezte kilátásba, s a vizsgálatot a báró tanácsa szerint csak úgy kerülhette el a püspök, ha a botrány okait mihamarabb megszünteti. Patachich az említett levél hatása alatt gyors döntést hozott, és azonnali válaszában megígérte, hogy feloszlatja színházát-zenekarát. Szándékában állt ugyan néhány személyt megtartani, ezt a megoldást viszont Kari Ditters, a zenekar vezetője nem fogadta el, mert véleménye szerint az tehetségük elpazarlásával lett volna egyenlő. A megoldás így valóban gyökeresre sikerült: Patachich azonnal és teljesen feloszlatta zenekarát, melynek tagjai közül sokan jelentős zenei karriert futottak be, és később a monarchia neves udvaraiban és zenei intézményeiben tevékenykedtek. A távozó művészek háromhavi fizetésüket kapták, és arra kérte a püspök őket, hogy kíméljék meg őt a személyes búcsúzástól, ne okozzanak ezzel egymásnak fájdalmat. A váratlan hír Ditters beszámolója szerint az együttes tagjait és a város lakosságát is lehangolta.23 23 StaudG. 49-59. 24 Staud G. 59-62. Az előadások hangulatáról, tartalmáról bővebben ld. még a könyv B/3. fejezetét, a „Varadinum” vonósnégyes koncertjén elhangzott szövegrészletekkel, melyek elsősorban Ditters naplórészletein alapultak. 25 STAUD G. 73-78. 30
