Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
A. A konferencia előadásai-tanulmányok - 3. Lakatos Andor: Patachich Ádám mint főpap - a nagyváradi püspöki és kalocsai érseki széken (1759-784)
A.) A KONFERENCIA ELŐADÁSAI - TANULMÁNYOK idő alatt a kancellária hiába igyekezett eredményeket elérni, felszólításai hatástalanok maradtak. 1768-ban végül személyesen Mária Terézia írt elő legalább évenkénti elszámolási kötelezettséget (előzőleg Patachich felmentést kért a beszámolók készítése alól), majd ezt követően egy kiküldött királyi biztos révén sikerült a hiányzó adatok egy részét az előző évekre vonatkozóan pótolni. A következő években azonban újra hiányoztak a számadások, és feltehetően nem is készültek el soha.11 A palota méretei, az elhúzódó építkezések költsége és fontossági sorrendje magasabb fórumokon is megütközést keltett, és 1770-ben a királynő is megfogalmazta, hogy előbb a szemináriumot és a székesegyházat volna érdemes felépíteni, és csak utána kellene a püspöki palotát is befejezni.12 A kialakuló véleménykülönbség beszédes emléke az a helyi anekdota, miszerint a püspök és a királynő egyik találkozásakor Mária Terézia a palota méretei kapcsán gúnyosan megjegyezte: „Nagy ól ez egy disznónak, Excellenciás uram!" Patachich válasza sem maradt el: „Ketten is elférünk benne, Felség!” A helyi szájhagyomány szerint a püspök áthelyezése előtt végül csak egy éjszakát aludt 1776-ban elkészült palotájában.13 A költséges építkezésekhez nagy szükség volt a püspöki birtokok jövedelmeire. Patachich udvari papja és egyben könyvtárosa, az itáliai származású Mariosa Jakab feljegyzései szerint Adám püspök a birtokokat jövedelmezőbbé tette, szinte valamennyi területen történt beépítés, fásítás, ill. leggyakrabban szőlőtelepítés. Régi váradi székházát, melynek építése még Csáky Miklós nevéhez fűződött, először új épületrésszel bővítette, majd amikor az 1773-ban tűzvész áldozata lett, a helyreállítás után nyilvános iskolát nyitott benne, melyet a későbbiekben személyesen is szívesen látogatott, fokozva a tanulók és tanárok szorgalmát. Szokása volt, hogy a tehetséges ifjúk, papi pályára készülő fiatalok közül jónéhányat az udvarában maga körül tartott, így készítve fel őket a különféle egyházi szolgálatokra.14 Püspökiben lovaglóiskolát is alapított, ugyanitt a püspöki lak mellett színpadot is építtetett. A Váradhoz közeli Szőlősön pedig vadaskertet létesített. A kerteknek az építkezések szomszédságában fontos szerepe volt, az épülő új palota mellett Nagyváradon pl. üvegházak is voltak, és a püspök 1764-ben kétszáz narancsfát is vásárolt, melyektől a dísznövény funkción túl néhány éven belül termést is várt.15 Patachich sokat tett a görögkeleti vallású románok katolikus hitre térítésének érdekében, ebben a munkában legfőbb segítőtársai a jezsuiták voltak. Bazilita monostort alapított az áttértek számára, évente 8-10 ezer forintot költött az áttért papságra, 2 ezer forintot a román iskolákra, s vállalta a görög katolikus plébániák kegyúri terheit. 1765-ben 94 hasonló plébániája volt, ügyeiket a püspök segítőjeként külön rítusvikárius intézte. A görög katolikus közösség gyarapodása azonban hamarosan konfliktus forrásává vált, Bécsben ui. azt tervezték, hogy önálló egyházmegyét szerveznek számukra, melynek fenntartását a nagyváradi katolikus püspökség jövedelmeinek megosztásával biztosították volna.16 11 Bitnyit ay V., Málnási Ö. 336-337. BUNYITAY V., Málnási Ö. 349. h.) jegyzet. Mária Terézia véleménynyilvánításának hátterében az állt, hogy Hillebrandt 1770-ben további 54 ezer forintot igényelt a palota építési kiadásaira. A teljes költség így meghaladta a százezer forintot. FODOR József: Nemcsak ,,a bor vidámítja az ember szívét!" Papi anekdoták. Nagyvárad, 2003. 131. Patachich Adám és a palota c. anekdota 14 Katona 1.223-224. 15 Bunyitay V., Málnási Ö. 330,339. 16 Bunyitay V., Málnási Ö. 346. 28
