Lakatos Andor (szerk.): A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye történeti sematizmusa 1777-1923 - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 3. (Kalocsa, 2002)
A) Bevezető
1 A.) BEVEZETŐ kanonokok 1738-tól, a káptalan újraszervezésétől kezdődően). Ezt követte az érseki tartomány szuffraganeus püspökeinek felsorolása, és tulajdonképpen innen kezdődött a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye klérusának ismertetése. A káptalan tagjai, az apátok és prépostok után következtek az egyházmegye központi szervei, a főszentszék, az érseki hivatal stb. A legterjedelmesebb részt mindig az egyházmegye plébániáinak leírása jelentette, mely espereskerületenként történt. A plébániák után következett az iskolákban és egyéb helyeken szolgáló, az egyházmegyén kívül tartózkodó, valamint a nyugalmazott és betegállományban lévő papság felsorolása, a szemináriumok (nagy- és kisszeminárium), végül pedig az egyházmegye területén tevékenykedő szerzetesrendek házainak ismertetése. Az összegző táblázatok (hívek létszáma, nyelvhasználat), mutatók (hely- és névmutató) után, újrakezdődő oldalszámozással következett a népiskolák évkönyve, melyben az iskolák és tanítók tankerületenkénti felsorolásban szerepeltek. A sematizmusokban közölt adatok mennyisége, jellege az idők során természetesen jelentős mértékben változott. Az adatszolgáltatás változásaira az érintett helyeken a későbbiekben még visszatérünk, de a folyamat érzékeltetésére érdemes talán egy rövid kronológiai áttekintést tennünk. A 18. században a zsebkönyv méret mellett is a központi szervek ismertetése alig 4-5 oldalt, a plébániák felsorolása kb. 10 oldalt tett ki. A 19. század elején kezdték el a sematizmusok a lelkipásztorkodó papság egyéb címeit, pontosabb beosztását is jelezni, pl. a plébánosokat és az adminisztrátorokat megkülönböztetni, s a plébániák leányegyházait, azaz filiáit is feltüntetni. 1803-tól közölték a települések lélekszámát és vallási megoszlását, az 1810-es években jelentek meg a plébániák alapításának évszámai és a kegyurak nevei, az 1820-as években a templomok titulusai és a nyelvhasználat adatai. 1840-ben közöltek első alkalommal rövid történeti bevezetőt az egyházmegyéről és a káptalanról, s ez néhány év kivételével (1851-1853) rendszeressé is vált a továbbiakban. 1844-től adták meg a plébániák anyakönyvezésének kezdeti időpontját. 1851-től név szerint is szerepeltek a szerzetesházak lakói, és megjelentek a papság életrajzi adatai is (a kötetek végén szereplő névmutatót kiegészítve), s a születési, szentelési adatok kezdeti közlése után fokozatosan alakult ki a rövid hivatali életrajzok (szolgálati helyek és beosztások) közlésének módja. Ugyancsak 1851-től tartalmazták a sematizmusok a papság halálozási adatait, s az első alkalommal 1847-től kezdődően, visszamenőleg adták meg az elhunytak neveit. (A hivatali életrajzokat és a halálozási adatokat jelen kötetünk nem tartalmazza, ez az adatcsoport - ahogy azt már korábban említettük - egy történeti névtár részét alkotja majd a későbbiekben.) 1854-től külön táblázat figyelmeztette a papságot a különféle jelentések beküldésének határidejére, 1855-től pedig rövid szöveges ismertetők jelentek meg plébániánként a templom történetéről (építésének-felújításának adatairól), s a plébániák területén lévő misézési helyekről és kápolnákról. 1856-tól a katolikus- és vegyes házasságok, valamint a szentáldozások számadatai is felbukkantak, 1857-től rendszeressé vált a történeti bevezető részeként az érsekek és kanonokok táblázatos felsorolása, 1860-tól a plébániákhoz legközelebb eső postahivatalok említése is megtalálható. 1870-1890 között a sematizmusok elején történeti tanulmányok sora jelent meg Henszlmann Imre, Fraknói Vilmos, Városy Gyula és Wieser Frigyes S. J. szerzőktől, általában középkori témákban, a munkák megrendelője Haynald Lajos érsek volt. A 20. század elején tovább bővültek az adatok, a postahivatalok említését a telegráf és telefon használatának lehetősége egészítette ki, 1902-től pedig megjelentek a templomok méreteinek adatai is. 1904-től a szerzetesházak gyóntatóit is megnevezték, és időnként a különféle szerzetesi intézményekben (iskolákban, otthonokban, kórházakban) gondozottak számát is feltüntették. Az adatok közlése ezután egészen 1915-ig változatlan módon történt s az egyes kötetek terjedelme elérte a 270 oldalt. 9
